Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
251 A bennszülött és keleti füvek jelleme. (Setiecio tenuifolius, Echinops Ruthenicus, Cirsium platyonychinum), tátogatok (Verbascum speciosum), ajakasak (Nepeta Pannonica), a csengetyűkék (molyhos Campanula farmosa, C. Ruthenica) közül. Keskenylevelű a Relianthemum pustarum, Polygonum gramini folium, Erysimum canescens, Asperula és Galium faj, Dianthus Hungaricus, sok pázsit. Több pusztai fű épen keskeny leveléről vagy levél ilyen sallangjáról tér le hegyi testvérétől, pl. a Linum glabrescens a L. hirsutumtól, az Onobrychis arenaria az O. onobrychistől, a Viola Kitaibeliana a V. arvensistől, a Convolvulus arvensis var. sagittaefolius X a Hieracium umbellatum a H. serotinumtól, a töalaktól, v a Stachys recta L. var. angustata a töalaktól, az Achillea Neilreichii a A. nobilistól, a Colchicum arenarium a C. autumnalétól, «• a Hypericum Veronense a H. perforatumtól, az Euphorbia paradoxa az E. salicifoliától, az Inula salicina var. denticulata az I. asperától. A keleti száraz klímának hatásából még a következő példákat említhetjük. A keleti fák levélfogainak hosszabb hegyezettsége (acuminatio) s egész tőrhegye (mucro) kiváltképen a hársfát különbözteti meg a nyugati alakoktól Jelleme a szelid gesztenyefának, valamint a cserfának is. Összefügg vele az is, hogy némely keleti hársfa levele nagyobbfogú, kétszer fürészelt kezd lenni (T. vitifolia, T. corylifolia). Több jellemző fű sallangosabb-levelű ( Salvia verticillata var. polytoma, Potentilla Sadleri, Althaea micrantha), vagy fogasabb, mint másutt ( Veronica Kovácsii, Potentilla Lócyana) vagy mint szélesebb- és keskenyebb-sallangú változik ugyanazon a helyen is (. Achillea pseudotanacetifolia és A. distans). Mindez a kipárolgó levéllemez csökkentése. A Mercurialis longistipes-nek a levélnyele, az Euphorbia pulverulentá-nak a hegyelevele nyúlik meg. A Festuca vaginata, mint másutt a Dianthus giganteus, pelyvájának tőrét veszti, szálkátlan marad. Feltűnő a nagyfokú elszőrösödés, kivált a Galium, Hieracium, Knautia stb. fajain, a Dianthus collinus-ow, a Viola stichotrichá-n a szőr határozott sorba egyesül. Az ausztriai Cytisus supinus meg a hazai C aggregatus közt alig van egyéb különbség, mint hogy az utóbbi sűrűbb bundás, amaz ritkás- és kurtaszőrű, de földrajzilag határozottan szétválik egymástól, mint a hűvösebb alpesi meg a meleg keleti klíma szüleménye. Fz a Cytisus a mi talajunkhoz (pontusi rétegek), évszakunkhoz és klímánkhoz szervezkedésével és biológiai viselkedésével pontosan alkalmazkodik. Az ilyen a kétségtelen magyarföldi polgár, s régesrégen eredeti a maga termőhelyén. Szembetűnő példája a klímajelző és magyarföldi fajnak. A keleti puszták füvein gyakori a deresség (glaucedo), mely a kipárolgást gátolja, s az élénk zöld füvek közé mint kontraszt csinosan vegyül (160. old.). A puszták némely vezérnövénye a kopaszságáról vagy kevés szőréről tér el a hegyi testvérfajtól, mint a Quercus Streimii a Qu. lanuginosa-tól, a Viola ambigua a V. hirtá-tól, a Linum glabrescens a L. hirsutum-tól, a Vicia glabrescens a V. villosá-tól. Kopaszság tünteti ki a királydinnye termését, a Thrincia nudicalyx fészkét. Az enyves szőrösség pl. a Medicago szárán és termésén, az Erodium cicutarium eltérésének kocsányán és kelyhén, Linaria vulgaris virágzata tengelyén és kocsánján, továbbá a Veronica praecox, V. verna és V. triphyllos fajon, a Dictamnusson, az apró bojtorjánon, Holosteum umbellatumon stb. látható. A pusztai klíma alatt a télizöld Vinca minor-X a nyárizöld, vagyis lombhullató testvér faja (V. herbacea, 53. ábra) váltja fel.
