Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
217 A havasi vonások és ereklyék. a Balatonnál: a Primula canescens, Pr. farinosa, Androsace maxima, Draba demissorum, Leontodon incanus, 1) Plantago rubens, Biscutella didyma, Hierac. leucoceph., Pulsatilla grandis, P. nigricans. 6. Szembetűnő havasi vonás a kemény, bőrnemű vagy teljesen örökzöld levél, nem ritkán más havasi bélyeggel, pl. az As a rum földbe búvó szárával, a májkökörcsin, a Polygala amara var. Balatonica, a P. comosa var. subsempervirens, meg a boncs sötétkék virágával, emez heverő, szétmászó termetével, a Cyclamen törpe szárával, lilapiros virágával, a Sesleria varia és sok más pázsit- és sáslevél, a Draba demissorum sűrű levelével, a Viola alba, tüdőfű, meg a Potentilla levélrózsájával (155. old.). 7. A havasival való megegyezés a mészsziklák növényeinek a kövér levele (Sedum, Cyclamen, Arabis hispida, Euphorbia Pannonica, E Gerardiana, E. Sturii, \ Saxifraga tridactylites, A. bulbifera) vagy ilyen levélrózsa (Draba, Sempervivum), mely a tápláló nedvét nem párologja ki. 8. A havasi sajátságok közül nevezetes szivósság nyilatkozik a balatonmelléki farkashárson (Daphne mezereum, D. cneorum). Mind a kettő a havasvidékig terjed, , amaz a bélai Homlokos hegyen, emez Lucsivna Baba hegyén. A havasvidéki fás növénynek (törpe fenyő, törpe boróka) ezt a tulajdonságát a nagy hósuly fejlesztette ki bennök. A farkashárs ezt a szívósságot az alvidéken is megőrizte. 9. A kipárolgás ellen való védekezés a fehér moholyruha (160. old.). Különböző családbeli fű magára ölti s a fehér gyapjából gyakran csak az élénkszinű virág foszlik ki. Havasvidéki szoros kapcsolat a Balaton mellékén a Gnaphalium silvaticum, melytől a havasi G. Norvegicum nem nagyon eltérő. 10. Az alsóbb vidék virágai inkább szellő útján porzódnak (flos anemophilus, szélváró virág), azért a szín sötétségére szükségök nincs, haloványabbszinűek. A magasabb vidék nagyobb virága inkább a bogár beporozását várja (bogárcsaló virág, flos entomophilus), azért sötétebbszínű. Ez a feltüntető szín különböző: Szép piros a Daphne cneorum, kakukfű, Aethionema, Amygdalus nana, Pri- v mula farinosa. — Tiszta fehér a Potentilla alba, P. rupestris. Sötétkék szinű a Myosotis suaveolens, Polygala Balatonica, Phyteuma orbiculare, Sesleria coerulea, Vinca minor, Gentiana cruciata, G. pneumonanthe. Sötétsárga a boglárka, sziklagyöngye. Ezek tehát eredeti havasi szinöket és sajátságukat az alvidékre leereszkedve is megtartották. Sok balatonmelléki virágnak az a havasi szokása is van, hogy a virágát a megázás ellen lecsüggeszti, mint a Campanula tenuifolia, Primula, Pulmonaria. Havasi analogon a hegyelevélnek fekete színe: az alvidéki tőzegcsáté, a Carex glauca, meg a C. Dinarica, a havasi szittyók, szittyóperjék stb. között (38. old.), 2 sőt az Asplenium trichomanes lombja gerincének feketesége is. , 11. Kellemesszagú füvet e vidékről sokat említhetnénk, elég a Myosotis suaveolens nefelejts, mely a keszthelyi hegyekről változatlanul a havasig felhat. 12. A termés széthurczolása érdekéből a havassal és az alvidékkel kapocs a Pulsatilla, meg a Clematis integrifolia pelyhes forgója. Pulsatilla-faj él a havason is, síkon is. A nálunk inkább alvidéken termő Clematis integrifolia Horvátországnak Szladikovácz nevű havas tetőjén, sőt Innsbruck körül az árvalányhaj is nő, a melynek 1 Természettudom. Közlöny 1896. 336. old. 2 Természettudom. Közlöny 1894. 499. old.
