Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

216 A havasi vonások és ereklyék. a havasnak hűsebb idejével, akár a vegetatiónak tavaszkor vagy a havas tetőn rövidre szorítkozó fejlődésével, úgy hogy az egyszerű szervezkedéssel e növényeknek élete nagy küzdelembe egyik helyen sem kerül. A havasi származék tehát életkörülményeit lent is meglehetősen megőrizte, másrészt az a tanulság is kiderül belőle, hogy a havasi fejlődésnek az alvidéken a tavaszi virulás az analogonja. A havasvidéki vonatkozás a Balaton mellékén a következő : 1. A havasi növényekkel való megegyezése az alvidék jellemző füveinek az alacsony termet (Globularia Willkommii, Galium Austriacum, Polygala Balatonica, ibolya stb.). Legnevezetesbike a Helianthemum, melynek majdnem valamennyi hazai faja kevés változással a síktól egészen a havas csúcsáig fölterjed. A balatonmelléki « II. canum-nak a H. alpestre és II. rupifragum, a H. helianthemum-nak a H. glabrum, H. grandiflorum a havasi analogonja. Apró cserjék, fás részökkel csaknem a földbe bújnak, csak a kurta virágzó szár emelkedik a levegőbe, egészen havasi termetök van. Ilyen heverő, aljafás és havasi-termetű a Herniaria incana is. A heverő vagy a földhöz lesimuló termetét is itt említhetjük, kiváltképen a tavaszi, valószínűleg a havasról leszakadt füveknek, mintha a hónyomás szoktatta volna le. Ilyen egész terjedelmes viráglepedőt alkot Gyenes völgyeiben a Coronilla y Emerus-nak apró heverő alakja a Genista pilosával. Ez a termet a havasi apró füz sajátja, mely a hó alatt tetemes nyomást szenved. Heverő futó termete van sok kakukfűnek, sőt havasi fajai az alvidékiektől nem nagyon különbözők. Havasi vonatkozás különben a Balatonmellék magasabb kórói közt is van, mint a Thalictrum aquilegifolinm, Calamagrostis varia, C. arundinacea, Aconitum y vidparium, Achillea pseudotanacetifolia, sőt van a fásak közt is (219. old.). 2. A havason gyakori gyepes vagy gyepező növéssel a Balatonmellék hegyein szintén sokszor találkozunk, kivált a pázsitfélék közt. A Poa Badensis az Osmátra , övén a P. alpina jelképe, a P. bulbosa, mely virágzatának elzöldülésével a P. alpinát utánozza, a Festuca heterophylla (a havason F. nigrescens Lam.) stb., a nem pázsitok 4 x közül az Alsine ver na, Al. setacea, Dianthus Hungaricus stb. világos példa. 3. A gyepező fűnek vagy sok szára nő ki a földből (a gyökér fejéből) vagy a czikkjei megkurtulnak, ezért a levelek rajta sűrűn csoportosodnak vagy tőrózsát alakítanak (kövi rózsa, Draba de mis sorúm), sőt a levéllemez is csökken, keskenyke lesz, hogy a kipárolgó felszín lehetőleg kicsi maradjon. A keskenyleveles fü (Alsine, pázsit, szegfű, Campanula tenuifolia, Aethionema) az alvidéken meg a havason gyakori 4. Ugyanezzel függ össze a törpeszárúság (subcaulescentia); az ilyen fú'nek inkább csak virágnyele van, levelei a törpe száron sűrűen zárkóznak és a nagyobbfoku kipárolgás ellen küzdenek. Ilyen a Primula acaulis, a tavaszi Potentillák, az ibolyák, a májkökörcsin, sőt a Cyclamen is. Tavaszi ibolyáink termete, sötét virágszine stb. szintén a havasi törpeszárúaknak megfelelő. Lehet, meddőn maradó tavaszi virágai az alvidék viszonyaihoz még nem egészen tudtak alkalmazkodni, azért nincs vagy nem lesz elegendő-számú mag a tavaszi virágokból (161. old.). 5. A virágszálas alak virágnyeleit levéltelen és ágatlan tőkocsán vagyis virágszál a földről néhány dm.-nyire magasabb légrégióba emeli; köztök az ernyővirágzat (Primulaceák) elég gyakori. A tövi levelek úgy összezárkóznak, mint a törpe száron. Különben sem morfológiailag, sem biológiailag nincs más különbség köztük, mint hogy a virágszálas alaknak felső czikke (virágszál) megnyúlik, a törpe szárnak pedig valamennyi czikke törpe (v. ö. 109. old.). Virágszálas havasitermetű