Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

180 A Balatonmellék növényősei. egymagok seregesen és egyenletesebben terjeszkedhettek szét. Ezt a régi sajátságukat, régi társas szövetkezésöket máig megőrizték. Hogy támadt az első virágzó növény, hogy alakult az első növényszövetkezet, nem bizonyíthatjuk, de a régi társas életmód bizonyos régikorú növényekről biztosan következtethető. A régikorú, kevesebbfajú növénynek nagy masszájával kellett hódítani; oly életküzdelem, a minő ma számtalan növényharczos közt hevesen folytatódik, akkor a kevés faj között ki nem üthetett. A hol részkövetelő, feltartóztató nincs, ott a hódító terjedett s terjed ma, kedvező helyen akadály nélkül akármely növény is. A sereges együttnövés, a növényzetnek társas egyneműsége tehát eredeti ősi állapot, melybe később, a növénycsoportok és fajok szaporodtával s a termőhely változatosabbodásával lassanként más fajok keveredtek, területet hódítva jobban elhatalmasodtak, az eredeti polgárt a maga helyén többé-kevésbbé korlátozták vagy félre szorították s a vegetatió lassanként mindig tarkább lett. Ma egy szép virágos réten vagy hegylejtőn számtalan fajt olvashatunk össze, de köztök bizonyos uralkodóbbak, mint régiebb odavalók mégis fölismerhetők. 3. A mely növény ma akárhol, akárminő földben és éghajlat alatt megterem, sőt gyakori, annak régisége számításba nem jöhet. Gyakran az alluviumot követi s minthogy keresztlevelét megszereznünk lehetetlen, az ilyet folyó korunk növényének kell tekintenünk (.Erigeron Canadensis, Oenothera biennis, szerbtövis, pásztortáska). De a mely növény akárhol meg nem terem, a melyiknek nincs alkalmas széthurczolója, olyan helyen él, a honnan szét nem hurczolódhatik (havas), vagy más szűkebb elterjedése van, vagy a melyik bizonyos megegyező, de távolabb helyen is nő, mint a Senecio umbrosus a Velebiten, a Fátrában és Lucski körül; az ilyennek, mind a korát, mind az elterjedését nagyobb figyelemre kell méltatnunk s a geográfiái és geológiai származását kell kutatnunk. Ugyanilyen figyelmet érdemelnek a sziklák növényei is. A sziklának közönségesen ismerjük a korát. Növényei között ugyan lehet újabb odahurczolás, de ha az ilyent a szikla ősjogos polgáraitól óvatosan megkülönböztetjük, az odavaló ősjogos polgárok korszakát, ha nem is teljes bizonyossággal, de a szikláéval körülbelül egykorúnak mondhatjuk. A mely növény csak a szerpentinen, másodkorú mészen maradt fenn s a mely e sziklákon kívül más sziklán meg nem terem, arról föltételezhetjük, hogy sziklájával együtt valamely régibb kornak életküzdelméből menekült meg. Ez a palaeontologiával sincs ellentétben, mert a másod-, harmadés negyedkor növényei a maihoz már tetemesen közeledtek, vagy vele teljesen megegyezők voltak. A fönnmaradás systematikai tekintetben is annál nevezetesebb, mert a fönnmaradtak közt belső rokonság van, egy családba tartoznak (almafélék, ernyősek, rózsafélék, vitorlásvirágúak). tehát nem gondolhatjuk, hogy időnkint összevándoroltak volna ide, hanem keletkezésök centrumában vagy hozzá közel tagozódtak szét. Más kóbor, azaz sokféle talajon megtermő növényről ezt nem állíthatjuk, kivált ha mindegyik más családból való. A balatonmelléki sziklák közül a mész növényzetét ily régiségnek kell tekintenünk, már azért is, mert bennszülöttjei, azaz másutt ismeretlen jellemzői is vannak. Nagyon elején vagyunk még, hogy a növényzetnek biologiai magatartásából a múltra nézve következtetést vonjunk, pedig a hogy a növény a múltból fennmaradt, ép úgy az életviszonyaiból is kellett részletnek visszamaradni, a miből kivált a múlt klímájára visszakövetkeztethetni lehet. Nagyon figyelemre méltó, hogy a hagymás liliomvirágú növények virágzását, a hazai sáfrányt is ide értve, forró