Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balatonmellék növényősei. 179 így van ez a vízben, valamint a szárazon is. A Balatonmellék nádasa, erdeje, tiszapamutja, hínárja stb. mind egy-egy példája az ősidőkből átszármazott vegetatiónak. Ilyen a tengeri hínár (59. old.) is. A Balaton partján, pl. Bogláron, gyakran láthatjuk a moszatoknak azt a szövedékét, a melyet élő állapotában békanyál-nak, holt és száraz állapotában tiszapamut-mak vagy vízi pamut-nak nevezünk. Ilyen a vízi szikláknak zöld moszatkérge is. A zuzmók összeseregléséből északon meg a havastetőn a tundra vagy zuzmórét támad. Kévését Révfülöp hegytetejének tisztásain látjuk : Cladonia furcata HUDS., Cl. pungens ACH . vézna pázsittal (Aira caryophyIlea, Deschampsia flexuosa). A mohák összeseregléséből alakult jó puha zöld mohagyepet általában ismerjük, északon nedves tundrá-mak is nevezik, a száraz zuzmótundrá-va\ ellentétben. Lika sovány kavicsos felföldjét az ölyvpáfrány a csarabbal vegyest ezer meg ezer lombjával borítja el. Aljaznak vele. Az ősvilágban páfrányerdő, a surlókkal és korpafüvekkai rokon erdőalkotó fák is éltek. A tobzosak közül a fenyves ma is ismert fenyősereglet, a tiszafa erdeit a hagyomány szerint a történelem idejében irtották ki, a boróka a sovány hidegebb lejtőn ma is alkot terjedelmes berek-formatiót. Bizonyos lejtőt vagy lapos területet, hol a pázsitoknak (sikárfű, élesmosó, árvalányhaj stb.) csaknem egynemű gyepszőnyege, hol meg a sásé meg a tőzegcsátéé szokott borítani. Futó homokon az egynyári Bromusok, félig-meddig kötöttön tömérdek Festuca vaginata (Siófok, Csepelsziget) szokott összeseregleni. A bakonyi lejtőn bukkanunk még kisebb-nagyobb bántatlan területre, a melyen az oroszlánhaj (Stipa capillata) mint szép szőke hajzat vagy oroszlánsörény hullámzik. A Triglo chin-mezőt lásd a 125. old. (V. ö. 33—34. old.) A búza, rozs, zab és árpa, ha egyenként és elszórva nő, nem ösztönözte, meg nem tanította volna az embert a földművelésre és a gabonatermelésre. Ezek a ma vadon ismeretlen termesztett gabonanövényeink bizonyosan seregesen nőttek, így mutatták be hasznukat az embernek, hogy aztán munkája árán nemesítse. Az álló víz felszínét a békalencse, mint zöld födél egészen elboríthatja. Társas növények csoportja a Balaton lejtőin a messzire sárgálló Cytisus Austriacus alacsony cseplyéje, a tömérdek vasvirág piroslása, az Orlaya grandiflora fehérlése, a víz mellett a menták, a leapadt helyen az Inula Britannic a, a keserűfüvek, a farkasnyíl, Füred lesöpört száraz legelőjén az Euphorbia Pannonica nevű kutyatej, Siófok száraz helyein az Euphorbia Gerardiana, homokján a szamárkenyér vagy forgácsbirka, tanya körül a csalán, az ökörfarkkóró, ház körül a sok laboda (Atriplex és Chenopodium), útszélén a honosságot hazudó délamerikai szerbtövis. Ezeket és más ilyen növényeket általában hódítóknak (plantae expugnantes) nevezhetjük. Rendkívül szaporák. Rövid idő alatt töméntelenül, csaknem hihetetlenül gyarapodnak s kivált üres vagy leapadt nagy térséget nagyon hamar benépesítenek. Legtöbbjének a geologiai megjelenését (moszat, moha, páfrány, egyszikű stb.) is megállapíthatjuk, tehát a növényzetnek meglehetős ősi életmódját tárják elénk. Eleinte, ezeknek az ősibb (moha, fenyves, egyszikű stb.) növényeknek keletkezésekor kevesebb volt a növénycsoport meg a növényfaj, mint ma, a növények systemája akkor még szintén szűkebb-terjedelmű volt. Lehet, hogy akkorában a termőhely is kevesebb és egyszerűbb volt, a kevesebb faj hódítása elé sem más növény, sem a természet sok és nagy akadályt nem gördített, tehát a hódító növények eleinte 12*
