Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balatonmellék flórájának őskora. 175 havasi, délszaki és magyarföldi (balkáni) polgár keveredéséből alakult, a keveredés lassú s egyenkint való ujabb bevándorlásból is gondolható. De az ujabb vándor, pl. a Balatonnál az elegendőszámú mályvaféle, a szép Allium atropurpureum, a Salvia Aethiopis stb., oly jellemző szövetkezetet sehol sem alkot s az őskori maradéknak jelleme rajta sehol fel nem ismerhető úgy, mint az említendő kétségtelen régi flóraelemeken, sőt mint kóbor jövevény nagyon kirí az eredeti vegetatióból. Hogy ilyen más-más korbeli és más-más vidéki növényzet egy helyre juthasson, ott fönnmaradhasson és egy terület talaján osztakozhasson, csak nagyobb változás árán lehetséges; a mediterrán meg a magyarföldi növények csakis nagyobb geológiai változás vagy korszak után telepedhettek meg itt. Sőt KERNER-rel szemben, hogy ez a beköltözés és betelepedés a jégkorszak előtt nem lehetett, merjük hinni, hogy jóval a diluvialis (negyedkori) jégkorszak előtt megtörtént, s a jégkorszak klímája a Balaton mellékén egyaránt rontott mind a három flóra-elemen. PAX 1 is azt mondja, hogy a pontusmelléki növények már a harmadkorban a Kárpátok magasabb régióit lakták. Annál határozottabban állíthatjuk ezt az alacsonyabb Balaton vidékéről. Nagyon kevés támasztékunk van, — mondja KERNER 2 — hogy a most élő növényeink történelmét a diluvialis jégkorszakon túl is követni lehessen. Némi valószínűséggel állítja, hogy az előbbi korszakok valamennyi növényfaja nem pusztúlt el a jégkorszak klíma hatása alatt, hiszen még ma is van növényfaj, pl. a Globula?'ia cordifolia meg az Aethionema saxatile, mely a havasi régió klímáját ép oly jól el birja viselni, mint a Quarnero tengerpartjáét. KERNER-nek ez a közlése mostani állításunk lehetőségét megengedi, sőt támogatja, tanulmányunkba pedig azért vág bele, mert az idézte Aethionema saxatile a Balaton mellékének is egyik, talán legősibb vezérnövénye. A Globularia cordifolia a Fátrahegység mészszikláin szintén terem, a Balaton mellékén hihetőleg más növényekkel együtt a nagyobbfokú változásnak és pusztúlásnak esett áldozatáúl. KERNER-nek a véleménye továbbá, hogy a balkáni meg a mediterrán flóra Tirolig és Csehországig csak a jégkorszak lezajlása után telepedhetett be, még pedig sokkal nagyobbhevű éghajlat alatt, mint a minőt ezek a keleti és déli polgárok ma vidékünkön élveznek, mert a nagy nyári meleget kivánó balkáni és déli növényeknek a jégkorszak klímája alatt még az aránylag legkedvezőbb helyen is menthetetlenül tönkre kellett volna jutniok. (i. h. 249. old.) — lehet inkább a birodalom magasabb vidékére szól, nem vonatkoztathatjuk szorosan a Balaton mellékére. A jégkorszaknak hazánkbeli bizonytalan működéséből, de elismert szelídebb hatásából következtethetjük, hogy a Balatonmellék flóráján nem annyira maga a jégkorszak rontott és változtatott, hanem ma is alkotó elemeinek megtelepedését és összevegyeledését már a megelőző korok fizikai viszonyai hozták létre. A Balatonpart meg a magyar főváros másodkori meszes hegyeinek vezérnövénye (184. old.) és bennszülött faja más fiatalabb sziklán vagy talajon nem terem, tehát régebbkorúnak kell tartanunk; a 4-edkori diluvium jégkorszaka előtt, bizonyára már az Üsmátra délnyugati övén virított. A Balatonmellék flórájának a múltját tehát a negyedkornál jóval előbbre vihetjük, még pedig nem az ásatag növénymaradvány, hanem az őssziklák eredeti növényzete alapján. 1 PAX N ÁNDOR : Die Vegetation der Erde, 1898. 244. old. 2 Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben Bevezető kötet 250—51. old.
