Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

174 4L Balatonmellék flórájának őskora. kori mészsziklán, mint másutt ismeretlen ernyős kóró. teljes rokonságbeli megszakadásával fennmaradt, másutt elpusztult. A hegység alacsonyodásával a havasiak része a Balatonnál lassanként megsemmisült, a déli és balkáni fajnak engedett helyet. Más része a megmásúlt állapoton győzedelmeskedve fennmaradt, legfeljebb bélyegeit némileg az új állapot szerint formálta. Túl a Dunán, DR. SZABÓ JÓZSEF

1 állítása szerint, a jégkor működésének megvan a nyoma, s a dombozati viszonyok megfontolásából mind a Balaton, mind a Velenczeitó méllyedményét, amott a nyugatról meredekebben, itt lankásabban lenyomuló jégtömegek kivájó hatásának tulajdonítja. Hihetőleg erre támaszkodva mondja FALLER KÁROLY, hogy »a Velenczei-tó, a Balaton szintén a glacialis korszaknak jellemét viseli magán.«'

2 Ellenben GYÖRGY ALADÁR

3 irodalmi tanulmányai nyomán azt mondja, a jégáramlásnak a Bakonyban még nyomát se födözték fel, holott e hegységet több geologus nagyon alaposan átkutatta. PAUL és TIETZE 4 szintén kétségbe vonja PILAR GYÖRGY véleményét, hogy Zágráb melegebb vidéken, a körülbelül 1000 méter magas hegység tövén a gleccsernek nyoma volna így a Balatonmellék őskori flórája állapotáról és változásáról nagyon bajos valami bizonyosat mondanunk. Amint azonban általában hirdetik, hogy Európa hegységeiből és növényzetéből a jégkorszaknak hatalmas áramlásai sokat elkoptattak és elpusztítottak, ha ez a Balaton mellékét csakugyan nem is érintette, kétségtelen, hogy a jégkorszak éghajlata a jéggel el nem borított vidéken is éreztette a növényzetre a hatását. Hazánk nyugati hosszában a Veterna-holától (NyugatiFátra) le a Bakonyon át a Balatonig, a Kalnik és Budapest közt, s tovább a flóra hasonlíthatatlanul szegényesebb, mint a haza keleti oldalán. Gondolni lehetne, hogy ezen az egész nyugati övön a Bakonyt meg a déli lejtőit is beleértve, a jégárnak nagyobb pusztítása is hozzájárult volna a vegetatió megfogyatkozásához meg a hegység koptatásához, de egyéb észrevehető nyoma a jég pusztításának régen elmosódott (hiány a 155. old.). A mint azonban a jégkorszak hatását hazánkban sokkal gyengébbnek becsülik, mint északon és nyugaton, a Balaton mellékén a 2-od és 3-ad korban megalakult ősi flórát nyom nélkül nem semmisíthette meg. Ha valamely növénycsalád megteremtődésére, fajainak és génuszainak széttagozódására és földrajzi elterjedésére egész korszak vagy korszakok szükségesek, — s ez a természeti idők végtelenségéből ki is telik — akkor, hogy csak példát említsek, volt idő, a midőn a Balatonpartnak s hazánknak más megegyező hegyein az ernyősek, más időben vagy a magasabb hegyeknek más övén pedig almaféle, rózsaféle, vagy vitorlásvirágú bokrok terjedtek és tagozódtak, inkább nagy masszájok és sereges növésök volt, mint a fajoknak nagyobb száma és változatossága, ezért a Bakony déli lejtőin, valamint a Pilíshegyen maradhatott fenn régi vezérnövény és bennszülött, valamint az Alföldnek meg a környező erdőtlen lejtőknek rózsaféle és vitorlásvirágú apró cserjéiből is elegendő, sőt az almafélék közül több olyan bokor, a mely ma még a Ifotrának meg a Karsztnak mészvidékét is jellemzi. Minthogy a bakonyi part lejtőinek növényzete nem jelentéktelen-számú 1 V. ö. Dr. SZABÓ J.: A jégkorszak hatása Magyarországban; a magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XXIII, (1887) 234—35. old. 2 Természettudom. Közlöny 1891., 572. old. 3 Földrajzi Közlem. 1884., 6. old. 4 V. ö. Földtani Közlöny, 1891., 13. old.