Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
115 A vízjárta nedves partmellék növényzete. meskedik. Lehet, hogy a déli és délkeleti mocsári füvek is az összetartó egyszikű őspolgárokon nem győzedelmeskedhetnek (86. stb. old.). Néhol kisebb-nagyobb darab ma apad le. Kenesén, a hol a parton ma kertek vannak, 1853-ban, sőt 1879—81-ben is még víz volt. Még Füred kikötőjének és fürdőjének partszéle se régi. Ily helyeken tehát a beíüvesedés szemünk láttára folyik, de mindig a tőszomszédságból Mivel a mai kultúra a szárítással, tőzegásással vagy más művelettel a part és nedves talaj növényzetét mind jobban korlátozza és pusztítja; könnyen átlátható, hogy ez a ritkább és kényesebb-természetű növény megfogamzásának és állandó megtelepedésének vidékünkön ínyére nem lehet. De látható ebből az is, hogy a Balaton partja aránylag még nagyobbrészt fiatal, tehát még eléggé nem gazdagodhatott s a növények összesereglésének és nagyfokú keveredésének nevezetes helye az újabb időben nem volt. A déli partnak laza homokból álló alluviuma természetszerűleg a következőkép füvesedik. Ez a part mintegy lépcsőzetes. A legalsóról a vízbe lépünk. Ez a partnak egészen fiatal, csak most leapadt szegélye, helyenként még puszta, most füvesedik s a növényzet úgy nyomul a part felé, a mint a vízfedte szélről a hullám levonul. A siófoki, még vízlocsolta parton a Scirpus pungens, Juncus Gerardi, Carex flacca, C. distans, C. divisa és néhány nem virágzó pázsit, meg a szépvirágú Scutellaria galericulata, Mentha aquatica és más apró fű telepedik meg, valamivel kintebb a Carex pseudocypcrus, a lápszövő meg a szürke-káka magaslik s az előbbi vagy még más vízparti füvek s a tőzegcsáté váltakoznak a félig-meddig szikkadt parton. Gyakori a keserűfű, farkasnyíl, általában sok olyan közönséges fű, a mely vízkiöntés után az iszapot vagy más leapadt helyet töméntelenül szokott elborítani. Ez a növényzet tehát itt, a hol a tó vize lehúzódik, a maga összeségében egész újdonat-új, a legfrisebb megtelepedés. A nedves legbelső 1 partszegélybe a sósföldi növényeknek sávja, foltja vagy más határozatlan formája szigetelődik belé. Erre azután (Siófok, Szántód, Fonyód) a második emelet, a kavicsos homokgát (lásd hátrább) következik, ezután a magas parton elterülő legelő meg a szántóföld. Szántódon, Lellén és Fonyódon nádas van, egyebütt a homokgát megett levő öblözetekben és mélyedésekben berekföld nedves rétekkel. Ma az egész Balaton partmelléke köröskörül jobbadán kemény talajú; áradásjárta, eliszaposodott vagy elmocsarasodott tere, kiöntése nincs, északon a part meredeksége miatt nem is lehet. Csak Fenék meg a Kis-Balaton környéke süppedősebb, itt a Balaton-partot a Zala vize mintegy a zalai hegyvidékkel is összekapcsolja, azért a partmelléki vegetatio Fenék meg a Kis-Balaton körül kétségtelenül a legváltozatosabb és legtöbbtagú. Ilyen vagy még gazdagabb lehetett a szigligeti rétség növényzete is, de a szárítással sokkal előbb megfogyatkozott, mielőtt pontosabban megvizsgálhattam volna. A Balaton így kemény partszegélylyel és hegységgel körülzáratván, ha árad, ha apad, minden változásában ugyanaz a fű marad a környékén, messzebbről ide sodort jelenséggel ma alig találkozunk. Ehhez járul még Túl-a-Dunán-nak növénygeografiailag bizonyos elzártsága — hogy t. i. nevezetesebb növényzete csak kevés helyre szorítkozik (Mecsek) —, orografiai körülhatároltsága, valamint a tóhoz közel 1 A balatonmelléki nép elnevezése szerint «befelé» a víznek, «kifelé» a partnak tartó irányt jelenti
