Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
11: .4 Balatonpart füvei. a flórának éles választéka, mely a keveredést nem engedi meg, nagyobbrészt pedig a flórájának nem nagyfokú tagoltsága, úgy hogy természeti úton-módon különös növény sem gyakran nem érkezhetik ide (az amerikai Erechtites), sem a Balaton zárt medenczéjéből nem könnyen terjedhet szét valami kiválóbb jelenség. A Balatonpart vegetatiójából éppen ezért, kivált a laza vagy süppedó's helyet követő' gyengébb és ritkább füvek hiányzanak, azok, a melyek a híg földben, szivacsos mohában szeretnek meggyökeresedni, melyek közül több már a Ilévvíz lápján előtűnik (Pedicularis palustris, Parnassia, Thrincia, Cirsium rivulare stb.), vagy ph még a Rába völgyében uralkodnak, sőt onnan kelet felé nem szívesen terjeszkednek (Silaus flavescens). Ezért akár azt a kövér partmelléket, a melyen a Sebes-Körös mentén a menták alakjainak a sorozata oly végtelen, akár felföldünk kövér rétjeit, a melyen vastag rendet szoktak kaszálni, a Balaton mellékén hiába keresnénk. Ezért ritkult meg a Balaton mellékén az Oenanthe, a mohát kedvelő Epilobium, azért nincs Isnardia és más lápnövény. A Balatonpart füvei. A part körűi meg a part vizében, egy-egy helyen nem sokféle növény van, hanem inkább a kevésféle seregesen nő. Ma leginkább azokat a vízi füveket látjuk itt, a mely a tóba ömlő vízben, ennek folyása mentén, meg a sédmelléken, a nádasban meg a nádas körül terem. Legmeggyőzőbb ez Keszthelyen. Itt az öbölben, a nádasban a Zala-folyó vizének növényzete látható. A Balaton partmellékének flórája régibb egyszikűek és fiatalabbkorú virágzók keveredéséből alakult s Európa belvizeinek mellékéről sereglett össze. A Balaton sáros partján a nádason (lásd a 126—29. old.) kívül először leginkább a kardoslevelűek (ensifoliae) szövetkezete tűnik ki (lásd a 25—27. old.), de a Sagittaria levelén — az elnevezés nyomán — inkább a nyílalakot akarjuk látni (31. ábra; itt-ott a sallangja keskeny; var. tenuiloba). Az Alisma levele a népies elnevezés szerint kanálformájú (békakanál), a Sparganium pedig buzogánynyal fegyverkezik (békabuzogány) vagy a nép vízi töviskes disznót lát rajta. Ethnografiailag említésre méltó, hogy a magyar nép a mocsári füvet gyakran vízi állatról nevezi: békalencse, békabuzogány, békatutaj, békaliliom, békafű (Batrachium), békakorsó, békarokka, nadálytő, acsalapu, métely fű, mételykóró, vidrafű, ruczaperje, pipefű, gilisztavirág, kácsavirág, szunyogvirág, kányafű, süllőfű, sőt a molnárcseresznye is ide sorozható (másutt kányafa, gányafa vagy gényefa). 1 A kardoslevelűek nagyobb része egyszikű, s hosszú merev levele tünteti ki. Tagja a fodorsás, a sárga liliom (Iris pseudacorus), a virágos káka, a békabuzogány két faja, a gyékény, sok sás, a nád, kivált ha kaszálás vagy legeltetés után alacsonyan fejlődik, a kálmosgyökér. A kétszikű leplesekből ilyen a vízi lósóska (Rumex hydrolapatlii), a Polygonum amphibium var. terrestre (göcsfű), az Euphorbia palustris, E. lucida nevű kutyatej. Kétszikű virágosabb kardlevelű a Lythrum salicarium, Lysimachia vulgaris, Epilobium hirsutum és var. villosissimum-)a, E. parviflorum, Senecio paludósus, a Sium latifolium merev levélsallangjaival. 1 Természettud. Közi. 1886. 346. Pótfűz. 1895. 121. old.
