Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
114 A vízjárta nedves partmellék növényzete. XIV. FEJEZET. A VÍZJÁRTA NEDVES PARTMELLÉK NÖVÉNYZETE (VEGETATIO RIPARIA). A vízpart növényzete, általában a mocsári növényzet, a sárban vagy a vízborította földben, mocsaras helyen gyökeredzik, de a füvének nagyobb része a levegőben fejlődik. A vízjárta Balatonpartnak mai nagysága nem az eredeti diluvialis tóvíz keretje, hanem Siófokon a Sióbozót, a Boglár, Csehi és Fonyód közt levő berkek (1. 90—91. old.), a Nagy-Berek, a szigligeti meg a tapolczai lápteknő és más völgy a régi Balatontó medrének nagy öblei voltak, s a tőzegkincs a Balaton hullámaitól felhányt homokgátnak köszönhető. 1 Tihanynak sziget voltát a történelem, Szigetét, a mint a balatonmelléki nép Szigligetet még ma is nevezi, a hagyomány, sőt az egyszerű szemlélés is igazolja. Míg ettől az ősi időtől máig jutottunk, a vízjárta partmellék flórája is sokféleképen pusztult és újra alakult. A tómellék növényzetének eredetisége tehát szorosan összefügg a tónak őskori alakulásával és természetével, a part képződésével, szűkülésével és száradásával, valamint a vidék változásaival, kivált az újabbkorú vízszint-ingadozásokkal, melyet a száraz és a nedves évek okoztak. A mai parti flóra a legutolsó alakulás eredménye, a nagyterjedelmű ősvízpart egykor gazdag vegetatiójának egyszerűbb maradéka. Összefügg vele az, hogy a partmellék túlnyomó növényzete systematikailag és palaeontologiailag ítélve, valóban sokkal régibbkorú. Míg a Balaton tava régi nagyobb vizének sok virágzó növénye nem lehetett; leapadt és szikkadó öbleiben kiváltképen a nádas s azok a rostos csátéféle füvek (Sauergras, sás, káka, iszapsás, lápszövő, tőzegcsáté, szittyó, gyékény, békabuzogány, gyapjúfű), vízi pázsitok nőttek, a melyeknek részben átalakult tetemét ma mint tőzeget ássák ki. A nádnak, valamint a csátéféléknek ma is meglehetős az az ellenálló és ősi terjeszkedő képessége, hogy bizonyos helyen leginkább egy vagy kevés faja vonja be, mint egynemű zöld pázsit, a nedves tófenéket vagy a leapadt partot (sásrét, zsombék) ; de a mint lassanként a száraz tófenék felszíne is alakult és különbözőbb lett, más élénkebb-szinű virágok, kivált kétszikűek is közé vegyültek. Ez azonban csak lassan ment, sőt lassan megy ma is, mert a Balaton partmellékén, talán Tapolcza kivételével, sehol sem találunk oly tarka és változatos rétvegetatiót, a minőt másutt, kivált az ország felvidékén. A partmelléki csátéféléknek ez az ellenállása, lassú változása és keveredetlensége ősi szoros szövetkezetük és összetartásuk bizonyítványa, mert a Balaton partmellékének kiválóbb és seregesen növő füvei és kórói leginkább egyszikűek, tehát előtünésük korára nézve is ősiebbek, mint másutt a tarkább kétszíkűekből alakuló rétvegetatió. A Balaton tava mellékének egyik nevezetes jellemvonása tehát, hogy a partját ősi (egyszikű) seregesen növő, ellenálló füvek gyepesítik, melyek maguk közé eltérőbb-szervezetű újabb telepedőt nem engednek. A mióta a Balatonpartot és ősöbleit az ember gondozza és szárítja, az újabb szabad nedves helyen vagy a parton a tőszomszédságból mindig ez a sereges és ellenálló növényzet győzedel1 LÓCZY: Földr. Közlem. 1894. 146. old.
