Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
104 Parti növény alakulása víziből biologiai alapra. Az alantabb levő menták inkább lent örves, fent leveles alakok, a fölfelé következők lent levelesek, s mennél feljebb vannak, a virágjok annál jobban füzéresedik és levéltelenedik a szártetején. A vízbeli .vagy egész nedves helyen, a vízhez közel termő menta tapasztalásom szerint csaknem kopasz, sima és fénylő, mennél távolabb nő a víztől, annál jobban szőrösödik vagy sűrűszőrű, végre a szárazabb parton, mezőn, árok mellett, kiszáradt legelőn vagy a hegyi patak mentén termő menta, kivált a Spicatae csoportból, sűrűn molyhosodik, tehát a hófehérke ruházatát ölti fel, hogy a nagyfokú kipárolgás ellen küzdhessen. Ilyen Temesvármegye sivár homokján a Mentha Rocheliana BORB. et H. BR. A szétválás helyileg is, biológiailag is megtörténvén, az új alakoknak lassanként újabb bélyegei keletkeztek, végre pl. a Gentiles-bői kiindulva a Spicatae systematikai fajai támadtak, mind a két csoportnak a szirma belül szőrtelen. Bele vonhattam volna fejtegetésembe példának a balatonmelléki Hippuris-t is, de vele tovább fejtegetésemet bonyolítani nem akarom. Megjegyzem továbbá, hogy a parti ajakas fű között van végtől-végig, meglehetős egyenletesen leveles alak (.Lycopus, Glecoma hederacea, Scutellaria galericulata, Sc. hastifolia, Teucrium Pannonicum stb.), a mely a Verticillatae mentának termetét tárja elénk, a Stachys palustris 1 a Spicaták-ét, a Prunella vulgaris a M. aquaticá-éx. Amazok a vízparti élettől kevésbbé távolodtak el, a St. palustris meg a Prunella, a szellőporzással messzebbre is elhagyja a partot. És ha így tovább keresnők a példákat, még sok jellemzőre bukkannánk, a mely a szárazhelyi alaknak (_forma xerophila) a víziből való keletkezését igazolná. Száraz helyen az ajakas-virágú füvek közt a menták ismertetett alakjainak megfelelőket szintén válogathatnánk. Ilyen a Marrubium vulgare, az örves, a M. peregrinum a füzéres alak. Akadnánk régibb átalakulásokra s a fejlődésnek más fokozataira. Ez sok faj keletkezésének a megfejtésére vezetne, kivált oly génusz körében, a melynek ma is van vízi és szárazhelyi faja ( Ranunculus, Serofularia, 2 Veronica, sás). Sok természeti körülmény egybejátszott itt és módosította a vízi, parti és szárazhelyi fajok eltérését. És ilyen positiv példákkal, nem kieszelt elméletekkel kellene tovább haladni a fajkutatás terén. E példák nyomán a Veronica génusz Chamaedrys csoportjának a levél tövéből fakadó virágzatját s a szár tetejének meddő levéllombját is kimagyarázhatjuk, azét a növénycsoportét, melyet a magyar nép ördögcsipte fű-nek : i nevez, mert a szárát virág soha sem tetőzi, hanem mintha lecsípték volna, rövid csúcsán csak meddő levelek vannak s a termés létrehozatala egészen az oldalszervekre szorult. Egy részök vízi (V. anagallis, V. acutifolia, V. beccabunga, V. Velenovskyi, V. scutellata), más részök száraz helyen (V. chamaedrys) terem. A Myriophyllum verticilla tu m -1 ó 1 valamint a Mentha verticillata-tó\ ez az eset csak annyiban eltérő, hogy a Chamaedrys fajainak levelei tövéből nem magános virág vagy álörv, hanem megnyúlt virágzó hajtás (fürt) keletkezik, hogy tehát ezért az ilyen Veronica-k szára ágasabb, virágosabb, a főtengely tetején levő meddő leveles hajtás pedig a virágzó ágak közt kisebb marad, mintegy elrejtődzik, hogy a szellőporozásnak ne alkalmatlankodjék. 1 Örveslevelű alakúi a Stachys köréből a St. alpiná-X említhetnők. 2 A szárazhelyi Scrof. vernalis meg a Y. peregrina a szár csúcsáig egyenletesen leveles, a vízmelléki Ser. nodosa meg a Ser. alata virágzata levéltelen. 3 V. ö. még: A fogörömfű hazai fajairól, (Természetrajzi Füzetek 1898., 447. old.) és A nép botanikai legendájából (Természettudom. Közlöny 1889. 504. old.).
