A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

12 Heliozoa. számos kbl. 23 \x hosszúságot elérő álláb sugárzik ki. Ezen állábak igen vékonyak, olyannyira, hogy bennük további elkülönüléseket, mint pld. tengelypálczikát, megkülönböztetnem lehetetlen volt; ennek daczára azonban annak létezése valószínű. Erre mutat legalább a hegyük felé egyre vékonyodó állábak rendkívüli merevsége és az, hogy sohasem észlelhettem a testbe való visszahúzódásokat. Az egyének önálló mozgást nem mutattak. A test legfeltűnőbb alkatrésze a chlorophor, mely rendesen két vagy három szabálytalan szép nedvzöld lemezből alakul. Ezek a sejtfal belső részén tapadnak meg és rendesen de nem mindig — pyrenoidot is tartalmaznak, mely utóbbi meglehetősen nagy, gömbölyded, vagy kissé ovális. Aránylag jól kivehető, plasmamagját vastag keményítőréteg veszi körül. Jól látható a sejtmag is, mely vagy a sejtek végében, vagy pedig ezek központján foglal helyet. A mag aránylag kicsiny, hólyagalakú, kis nucleolussal. Minden sejtben észleltem ezenkívül még vacuolumot is, melynek elhelyezése bizonyos összefüggésben áll a sejtmagéval. Ha ugyanis ez utóbbi a sejt végében foglal helyet, akkor a vacuolum központi, ha pedig a mag centralis fekvésű, akkor a vacuolum a sejt végén fekszik. Lüktetni az üröcskét nem láttam. IIa még ezenkívül felemlítem a testben, szabály nélkül szétszórt néhány erősen fénytörő excretszemcsét, akkor ezzel a test morphologiáját kimerítettem. A szaporodás hossziránti oszlással történik; az oszlási sarjadékok sokszor azonban nem válnak el tökéletesen egymástól, miáltal, mivel az oszlás ismétlődik, rendesen négy sejtből álló kolonia jön létre. E mellett nem ritkák azonban a magános egyének sem. Tiszta kultúráimban a leírtakkal együtt, még más kbl. félakkora gömbölyded sejteket találtam, melyeket nyugvó cystáknak tartok, s ezek a Golenkiniától csak abban térnek el, hogy állábaik nincsenek. E cystákat igen széles hyalin burok zárja körül, belsejükben pedig a jól látható sejtmag központi elhelyezésű, míg a chromatophor két lemezből áll és a sejtfal belsejére tapad. Ki akarom azonban még emelni, hogy soha sem láttam typusos egyéneket közvetlenül a mikroskop alatt ezen stadiumba átmenni. A Golenkinia Francéi rendszertani helye eddigelé még biztosan meg nem jelölhető; valószínű, hogy a Golenkinia viridis (FRENZ.) CHOD.-al és az Arclierina Boltoni R. LANK-el együtt külön új csoport képviselője, mely csoportot nagyon jellemez a chlorophyll-tartalom. Ismereteink jelen állapotján azonban a rendszerben csak mint a Heliozoumok függelékét oszthatjuk be. 5. ábra. Golenkitiia Francéi CHOD. Három sejtből álló telep habitusképe. Kbl. 650-sz. nagy.