A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Mastigophora. 13 ni. ALOszT. MASTIGOPHORA. REND. FLAGELLATA. Eddig DADAY nyomán a Balatonból csak az Euglena viridis EHRB. és Peranema trichophora Duj. nevű Elagellatákat ismertük. Én összesen 82 fajt találtam, melyek jegyzéke a következő: ALREND. MONADINA. CSAL. RHIZOMASTIGINA S. K. P. P. NEM. Pseudospora CIENK. 38. Pseudospora Volvocis CIENK. (6. ábra.) Kis-Balaton, diásszigeti mocsárból Spirogyrá-kat tartalmazó vízben fejlődött (1893. máj. 5.). Ezen sajátszerű flagellatának csak néhány példányát figyelhettem meg, de ezeken is észleltem egyes, eddigelé ismeretlen részletet. Az összes szerzők, CiENKOwsKY-től kezdve a test mellső részéből kiinduló két ostort úgy rajzolják, mintha csak kevéssel haladná túl a test hosszát; én ellenkezőleg mindig kétszer oly hosszúaknak találtam, mint a testet; mintegy akkorák, mint az Anisonemák uszályostora. Egy másik tény pedig az, hogy némelykor a test centrális részében egy övbe elhelyezve, számos erősen fénytörő excretszemcse foglal helyet (6. ábra) s ilyenkor a rajzók sokszor a Polytoma JJvella egyéneitől külsőleg csak abban különböznek, hogy testükben rendesen számos barna-sárgás táplálékrögöcske található, míg a saprophytikusan élő Polytoma szilárd táplálékot nem vesz fel. NEM. Actinomonas KENT. 39. Actinomonas mirabilis S. K. (7. ábra.) Ezt az igen sajátságos állatkát a Kis-Balatonban moszatok között (1893. máj. 22.) s ezekre tapadva találtam mindössze két példányban Mivel SAVILLE KENT 1 óta, ki 1880-ban írta le legelőször ezen érdekes véglényt — még pedig tengervízből — még eddig nem találták meg újból, és mivel KENT csak igen rövid leírást adott, talán nem lesz érdektelen, mindazt elmondanom, mit ezen érdekes, a Heliozoák és Mastigophorák charaktereit magában egyesítő véglényre nézve kipuhatolnom sikerült. 1 S. KENT. A manual of the Infusoria. London, 1880—81. pag. 226—228. Pl. I. Fig. 18. vocis CIENK. Typusos rajzósejt habitusképe. A test mellső végén van a nagy, hólyagalakú mag, alsó vége felé néhány táplálékrögöcske látszik. Kbl. 650-sz. nagy.