A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
144 A halakban élősködő férgek. A Ligulosisban szenvedő halak már alakjokról is felismerhetők, a mennyiben testök alsó része egészen puffadt, a mi természetesen mozgásokat is tetemesen akadályozza. Azonkívül lesovánvodottak, sokszor normális szinöket is elvesztik, sőt részint pikkelyeik is lehullanak. A hasürben megtelepedő Liguldk-tói okozott állandó, sőt a férgek növekedésével mindinkább nagyobbodó nyomás következtében egyes esetekben a megtámadott halak hasfala áttörik és a keletkező nyíláson át a férgek részben kiürülnek. DONNADIEU 1 szerint a Liguldk valódi járványokat is okoznak néha a halak között. Határozottan ártalmasoknak tartom a Triaenophorus-okat is, melyeknek álczáit gyakran találtam a fogas sülő (Lucioperca sandra, Cuv.) májába tojásdad, vagy gömbölyded alakú és kendermag, egész kis mogyoró nagyságú tömlőkben eltokolva. A tömlők rendesen kiemelkednek kissé a máj felületére és világos, szürkésfehér szinök miatt azonnal szembetűnnek. Ha a tömlők vékony burkát átvágjuk, összegombolyodva fehéres, kissé áttetsző testű galandférget találunk bennök. A megvizsgált balatoni fogas süllők májában 4—8 álczánál többet nem találtam, miután azonban egyes példányok 3—8 cm., sőt kivételesen 15—20 cm. hoszszúságúak, természetes, hogy a máj állománya a férgek nyomása következtében tetemesen sorvad. Kifejlődött állapotban a köz csuka (Esox lucius, L,) és a fogas süllő gyomrában és beleiben találtam Triaenofhorusokat és pedig részint szabadon kevés nyálkás anyaggal bevonva, részint pedig a gyomornak vagy a vékonybélnek nyálkahártyáján megtapadva. Eltekintve a megtapadás helyén okozott izgatástól és a gazdától elvont tápanyagok mennyiségétől, már magában véve ezen tetemes nagyságra (15—50 cm.) növekedő férgeknek a tápcsatornában való tartózkodása is zavarólag hathat az emésztésre. A Distomum tereticolle is megtapad néha a gyomor és belek nyálkahártyáján, miután azonban rendesen csak kis számban (4—5 példányban) található a balatoni csukában és fogas süllőben, ennélfogva sem a megtapadása helyén okozott izgatást, sem pedig a gazdától általok elvont tápanyag mennyiségét nem tekinthettem olyan tetemesnek, hogy súlyosabb károkat okozhatnának. Ellenben az Echinorhynchus angustatus [Perca fluviatilis, L.-ban) és az Echinorhynchus globosus ( Cyprians carpio, L.-ban) szintén azokhoz az élősdiekhez tartoznak, a melyek ártalmassága elvitathatatlan, miután a fejőkön levő horogszerű tüskék segélyével mélyen befurakodnak a bél falába, sőt azt teljesen át is törhetik, úgy hogy a féreg feje tulajdonképen egy a bél külső felületén emelkedő kis daganatszerű képletbe nyúlik, mely az élősditől okozott izgatás folytán, szövetszaporodás útján támad. A déverkeszeg (Abramis brama L.) hasürében úgyszólva minden esetben megtaláltam az Ichthyonema sauguineum-ot, mely többnyire nagy számban, három egészen 105 példányban, gombolyogba összecsavarodva, magánosan, vagy Liguldk társaságában fordul elő. Tekintve ezen élősdiek tömeges bevándorlását és tartózkodási helyét, ártalmasoknak kell azokat tekintenünk, annál inkább, mert LINSTOW 2 1 Contribution a l'histoire ele la Liguel.; Journ. anat. et physio!., 1877, p. 321. 2 Ueber Ichthyonema s a->igiii?ieum flilaria sanguiuea, RUD.); Archiv für Naturgeschichte, 40. Jahrg., Bd. T.
