A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
A halakban élősködő férgek. 145 megfigyelései szerint feji részökkel befurakodnak a bél falába, BAIRD 1 pedig Galaxias scribaban a hasüreggel közlekedő tályogban talált Ichthyonemákat s ezek káros behatásának tulajdonította a kérdéses hal elpusztulását is. Már ez a néhány megfigyelés is mutatja, hogy a halakban tartózkodó férgek között sok olyan faj van, a mely határozottan ártalmas, miután azonban ma még a halak betegségeiről általában és így az élősdiektől okozottakról is vajmi keveset tudunk, alig értékesíthetők gyakorlatilag az élősdiekről gyűjtött tapasztalatok. Nem kétlem azonban, hogy czéltudatos és alapos búvárlatok és a tudományos vizsgálódások terén ma már általánosan alkalmazásban levő kísérletes vizsgálatok, e tekintetben is eredményre fognak vezetni, hasznos útmutatásokat nyújtva a haltenyésztés szempontjából. Magyarországon tudomásom szerint még egyáltalán nem gyűjtötték és vizsgálták a halakban élősködő férgeket, tulajdonképen tehát a jelen közlemény, melyben a balatoni halakból eddig gyűjtött férgeket szándékom elsorolni, ez irányban az első kísérletnek tekinthető. Természetes, hogy a balatoni halak parasita-faunájának megismertetése csak évekre terjedő és a helyszínén eszközlendő folytonos gyűjtés és vizsgálódás után várható, ha majd valamennyi balatoni halfajnak nagyobb számú és a fejlődés különböző stadiumában levő példányát a legkülönbözőbb időszakokban megvizsgálják. Az élősdi férgek petéi, illetőleg fejletlen alakjai legnagyob részben passive, tehát az eleséggel és vízzel jutnak a halak testébe, mert aránylag igen kevés azon élősdieknek száma, a melyek mintegy active furakodnak be gazdáikba. Már pedig az eleség a különböző évszakokban változik, a mi azt eredményezi, hogy az év különböző részeiben változik az egyes halfajok parasita-faunája is. Más alakokat találunk e szerint nyáron és másokat a téli hónapokban, más élősdi fajokat lelünk a ragadozó halakban és ismét másokat azokban, a melyek inkább növényi anyagokkal táplálkoznak, ámbár tagadhatatlan, hogy egyes élősdiek előfordulását sem az évszak, sem a táplálkozási mód nem befolyásolja lényegesen. II. Vizsgálataim 14 balatoni halfajnak 117 példányára terjednek, melyeket legnagyobb részt a téli hónapokban (január, február és deczember) vizsgáltam meg és csak egy esetben (1894. oktober hó 26-án) volt alkalmam melegebb időszakban fogott halakat bonczolhatni. A megvizsgált fajok a következők: Tő-ponty {Cyprians carpio, L.), köz-csuka {Esox lucius, L.), dévérkeszeg {Abramis brama, L.),fogas süllő {Lucioperc a saruira, Cuv.), csapó sügér {Perca fluviatilis L.), ragadozó ön {Aspius rapax, AGASSIZ), veresszárnyú konczér {Leuciscus rutilus, L.), sugár kardos {Pelecus cultratus, L.), vágó durbincs {Acerina cernua, L.), selymes durbincs {Acerina Schraitzer, Cuv.), széles kárász {Carassius vulgaris, NILSS.), leső harcsa {Silurus glanis,, L.), nyálkás ezompó ( Tinea vulgaris, Cucc), kecsege tok {Acipenser Ruthenus, L.). 1 Proc. zool. Soc , pag. 207. és Mag. nat. hist., T. VIII , pag 269 idézve LINSTOW fentebbi közleményében. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. II. köt. i. rész. 12
