A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
7 ről még egész egyszerűen, mint direkt jövő fénysugár; még ennél nagyobb mélységekről, 60—80 m. mélységről, már csak mint szétszórt fény világítja meg a tó felszínének közelében levő homályos vízrétegeket. A mi Balatonunkon efféle vizsgálatokról és okoskodásokról szó sem lehet. A tó közepes mélysége majdnem pontosan 3 méter s a medenczék legnagyobb mélységei 4 és 5 m. közt maradnak. Az egész tó legmélyebb helye Tihany alatt van a Rév előtt, de itt sem több 1T5 m.-nél. Ilyen sikér vízben a fényképező lemezekkel való kísérleteknek, vagy elektromos lámpával való vizsgálatoknak semmi értelme sincs, mert úgy is tudjuk, hogy körülbelül mindenütt lehatol a fény a tó fenekéig. Meg lehetett volna ugyan kísérelni azt, hogy a tóba merített világító test horizontális irányban meddig képes fénysugarait a vízen átlövellni, de ennek sem volna sok jelentősége, mert a mint látni fogjuk, a tó vizének átlátszósága rendkívül gyorsan változik az időjárással s ugyanazon időben a tó különböző helyén — könnyen érthető okokból •— rendkívül változatos. Egyedül a víz alá merített fehér korong láthatósága biztatott némi eredménynyel. Erre a czélra fehérre mázolt, 16'5 cm. átmérőjű bádogkorongokat használtunk, a melyek három ponton felfüggesztve, alul ugyancsak három szál zsinegen függő súlylyal megterhelve sülyedtek a vízbe (1. ábra). 1 A felfüggesztő zsinór hosszát — már t. i. a mennyire az a vízbe merült — mindig külön mértem meg, elkerülendő azt a hibát, a mit ARNET követett el a luzerni tómedenczében végzett mérései alkalmával, t. i., hogy a zsinórt előre beosztotta s aztán idővel a zsinór hossza lényegesen megváltozott. Mielőtt felemlíteném azt a kevés értékű eredményt, a mit sok-sok mérés adataiból lehetett levezetni, néhány szóval meg kell bírálnom ezt a módszert illetőleg annak a Balatonra való alkalmazását. FOREL maga is elismeri, hogy a módszer csak hozzávetőleges eredményeket szolgáltat s még ezeket is igen sok esetleges körülmény lényegesen módosítja. Alapos tanulmányaiból vonta le a következtetéseket, a mikor az efféle észlelésekhez adott utasításaiban meghagyja, hogy (a Léman és a Bodeni tavakon) csak ott szabad átlátszóságot mérni, a hol a víz mélysége már legalább 25 m., hogy a fenék iszapjának esetleges felkavarodása, a partról véletlenül beszármazott szenny ne változtassa az általános értéket. Ilyen mély hely a mi Balatonunkon egyáltalában nincs és így lehetetlen FOREL utasításai szerint eljárnunk. Hogy mennyire igaza van a tudós kutatónak, a mikor utasításait így szabja meg, azt éppen a Balaton taván látjuk legjobban beigazolva. A kis mélység, a víz szennyezettségének az egész tómedenczében található littorális jellege okozza azt, hogy nálunk szó sincs 10—20 1 Némelyek ezt SECCHI-féle korongnak nevezik, HALBFASS «Liburnau»-féle korongnak nevezi, mert liburnaui L ORENZ J. lovag használta először. Azt hiszem, hogy a műszer oly egyszerű, hogy nem érdemes reá a kitűnő természetvizsgálók neveit fecsérelni. 1. ábra. Az átlátszóságot mérő korong.
