A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Sáringer János: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 1. szakasz: A Balaton vizének hőmérsékleti viszonyai
Befagyás. 49 Visszatekintve azon részletes képre, melyet a Balaton befagyási viszonyairól nyolcz éven át festettünk, általánosságban elmondhatjuk, hogy a mint a Balaton vize 0 fokra, vagy közel 0 fokra lehűlt, elegendő' a levegőnek 2—4 foknyira a zérus alá sülyednie, hogy legalább részben vékony jégréteg képződjék a Balatonon ; de viszont elég 1—2 foknyira felmelegednie, hogy a jég tünedezzék. Ha azonban a befagyás után a hideg folyton tart és erősbödik, vele együtt vastagszik a jég is, mely tartós hidegben elég nagy vastagságot érhet el, mint 1894/95-ben, 36 cm.-t. Viszont a felolvadás ilyenkor lassan megy; néhány napi szép idő csak kásássá, roskadozóvá (gyertyássá) teszi a jeget, mely azonban vastagságából még nem igen veszít és az ilyen állapotban bekövetkező lehűlés újból könnyen összefagyasztja, majd aczélossá teszi a jeget. Az emelkedett hőmérséklettől megrongált, kikezdett, megtört jeget azután a szél kezdi pusztítani, mely összetördeli, táblákba tépi, majd a szélnek kitett part felé hordja, úgyhogy megtörténik, hogy míg a Balatonnak zalai része egészen jégmentes, addig a somogyi oldalon még sűrűen úszkálnak a jégtáblák, melyek csak egy-két nap múlva tűnnek cl teljesen. Az egyes években a Balaton befagyási viszonyai nagyon különböznek. A fentebb leírt nyolcz évben mindig volt ugyan jégpánczél a tavon, de, míg az 1892/93., az 1894/95. és 1895/96. években vastag és tartós jégtakaró borította a tavat, addig az 1893/94. gyenge, meg-megolvadó, az utolsó négy évben pedig csak rövid ideig tartó és vékony jégréteg fedte időnkint. 1892/93 telén deczember 13-tól, illetőleg november 25-től február 27-ig állandó jég volt a Balatonon a nyolcz év alatt mért legnagyobb 46 cm. vastagságban. Ez volt az időszaknak legkeményebb tele. 1893 94-ben november 20-tól márczius 19-ig volt jégtakaró a szántód tihanyi szorulatban. A szélesebb részeket puha, többször feltört, hóvízzel ellepett, újra megfagyott jég borította. 1894 95. évi télen deczember 19 étől márczius 25-ikéig állandó jégpánczél fedte a tavat 38 cm maximális vastagsággal. 1895/96. évi télen február 25-ig tartott deczember 29-ikétől 24 cm. maximális vastagsággal. Az 1896/97., 1897/98. és 1898/99. télen ötször-hatszor is befagyott a tó, de aránylag vékonyan — köztük 1896/97. évben 10 cm. maximális vastagsággal — a mely jég azonban csak egy-két napig tartott. A legutóbbi télen hosszabb ideig be voit ugyan fagyva a tó, de aránylag gyengén. Sajátságos élet keletkezik a Balaton erősen befagyott hátán és érdekes jelenségek vonják magukra figyelmünket, melyeket EÓCZY LAJOS egyetemi tanár oly élénk és vonzó színekkel ecsetelt a Földrajzi-Társaságnak a «Balaton-Bizottság» 1892. és 1893. évi munkálkodásáról tett jelentésében, 1 hogy szebben és hívebben őket leírni nem is lehetne. Idézem tehát szórói-szóra az ő szavait, melyek egyszersmind tudományos magyarázatát adják a balatoni rianásoknak is. «A keményre fagyott Balaton hátán az 1892/93. év telén három ízben tettem nagyobb kirándulásokat. Mindig emlékezetes marad előttem az a szánutazás, melyet 1893 januárius 14—17-ike közt .... tettem. Kenesétől-Kcszthelyig 9—14"-nyi 1 L. Földrajzi Közlemények XXII. kötet, III füzet, 139 — 141. lapjait. Erről kimerítőbben lesz sző a következő szakaszban, valamint a III. kötet 3. részében is. A Balaton tudom, tanulmáyozásának erdmenyei. I k 5. v. 1. szak. 4
