A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
92 4 Balaton jege. mint a hópárkányok (Wächte) keletkezése. Az éles sziklagerinczen keresztülfújt hó szemecskéi egymáshoz tapadva, a sziklagerinczró'l messze kinyúló párkányt építenek fel, amely éppen olyan kontúrájú s tulajdonképen ugyanolyan keletkezésű, mint a homokbarkhán két előrenyúló karja a vízszintes síkban. A hónak ez a gyors tapadása okozza azt, hogy a lehullott hóban sokkal gyakoriabbak a kifuvásos formák, mint azok, amelyek a homokbuczkák normális alakjaival identikus képződmények. Ahhoz, hogy a futóhomok-barkhánokhoz hasonló képződmények létrejöhessenek, igen kedvező körülményeknek kell létrejönnie: 1. a jégre már korábban reáfagyott, egyenletes hóréteg, amelyen csak erős súrlódással mozoghat tovább a frissen hullott hó; 2. alacsony hőmérséklet, hogy a hószemek ne tapadjanak olyan gyorsan egymáshoz; 3. elég erős, állandó szél, amely nem hagyja a lehullott havat megrokkanni és megkeménykedni. De vegyük sorba azokat a formákat, amelyeket alkalmam volt észlelni a Balaton jegén. A) Dér a jégen. A dérképződés, tudjuk, hogy a kisugárzás folytán lehűlt szilárd testeknek az éleit, hegyeit, sarkát lepi el először. Ennek az az oka, hogy a kisugárzás domború felületekről mindig nagyobb lehűléssel jár, mint egyenes vagy éppen homorú felületekről. A 107. ábrán legyen pl. valamely felület jelezve az AB vonallal. Erről a felületről sugározzák ki a meleg s emiatt veszítse el melegmennyiségének egy részét teszem az A'B' vonallal jelölt belső, képzelt felületig a test. A kisugárzás a felületnek minden részéről egyenletes legyen. Akkor azokról az E darabokról, amelyek a felület sík része alatt vannak, az időegység alatt ugyanannyi meleg sugárzódik ki, mint a D darabról, amely a domború felület alatt van, meg a H részekről, amelyek a homorú felület alatt vannak, feltéve, hogy ctb = bc = cd = de stb. Csakhogy az E darab térfogata nagyobb, mint D darabé és kisebb, mint a //daraboké. Ugyanannyi kalória hőveszteség következtében tehát legjobban lehűl a legkisebb D darab, valamivel kevésbbé az E darabok és legkevésbbé a legnagyobb, t. i. a H darab. Leghidegebbnek fogjuk érezni tehát a bc felületrészt s legmelegebbnek az ef és fg felületrészeket. Mennél görbébb a bc felületrész, vagyis mennél kisebb a görbületi sugara, annál erősebb lesz ennek a résznek a lehűlése a többihez képest. Ez az oka annak, hogy pl. vasrácsoknak az élén, növényleveleknek, fűszálaknak a hegyén és élén jelenik meg először a dér s csak később, amikor már az egyenes rész is lehűlt, akkor lepi be egészen a felületeket a dér. Nagyon valószínű, hogy ilyen módon képződnek a hópelyhek is. Az első pillanatban képződött kis hatszöges lemezkének a sarkaira kristályosodik ki ezentúl 107. ábra. A kisugárzás domború, homorú vagy sík felületekről.
