A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

V. FEJEZET. A HÓ A JÉGEN. A Balaton jegére hullott hó törtenete és a belőle képződött formák tanulmányozása nagyrészt ugyanarra az eredményre vezet, mint a szárazföld síkságaira hullott hó átalakulásainak, alakzatainak tanulmányozása. A szárazföldeken a hó tanulmányozása közelről sem foglalkoztatott annyi természetvizsgálót, mint amenynyit ez az érdekes probléma megérdemelne.

1 Annyi azonban már az eddigi vizsgálatokból is világos, hogy a frissen hullott havat a szél éppen olyan alakzatokban halmozza fel kezdetben, mint a futóhomokot, amire már korábban reámutattam.

2 De az ott kifejtett nézeteimet azóta még tett tapasztalataim alapján még meg kell toldanom azzal, —- amit CORNISII és STAFF is igazoltak, — hogy az első alakzatok rögtön megszilárdulnak s további fejlődésüket nem lehet többé a futóhomok mozgásával összehasonlítani. Az egyszer összehalmozott hószemecskék azonnal tapadnak, elvesztik könnyed mozgásukat s ezen túl a deflácziós, szélmarta formák válnak uralkodóvá. Kétségtelen, hogy a hószemecskék összetapadása a regeláczióval magyarázható. Amint a gyorsan mozgó kristályocska beleütközik egy már megtapadott hóvagy jégszemecskébe, azonnal létrejöhet az összefagyódás, mert az ütközés helyén bizonyára felemelkedik a hőmérséklet 0°-ra, ha még olyan parányi, egy-két négyszögmikron területű felületen is. És ez elég arra, hogy azonnal összefagyjon a két kristályocska. Még gyorsabb és bensőbb az összekapcsolódás, összetapadás akkor, ha a hó hőmérséklete 0°-ra emelkedik, vagy éppen olvadozni kezd, amikor a felszín megolvadt vize az alsóbb, még hideg kristályokra reáfagy, azokat összetapasztja, sőt a magával levitt csekély sóoldattal azonnal beburkolja a szemcséket s ezek a OUINCKEféle nyúlós hártyák létrehozzák a szemcsés szerkezetet (Kornstruktur), ami a firnre és a firnből lett glecserjégre annyira jellemző. Ilyenkor már természetesen mint szilárd, kemény anyag áll a szél előtt a hóbuczka s abból a szél, erejéhez képest, különféle deflácziós formákat farag ki. A hószemcséknek gyors egymáshoz való tapadását mi sem bizonyítja jobban, 1 A legbehatóbb kutatások közé tartozik V. CORNISH tanulmánya: «On snow-waves and snow-drifts in Canada»; The Geogr. Journ., Vol. XX, 1902, 137—175. lap; továbbá HANS v. STAFF: «Wind und Schnee»; Zeitschrift des deutschen und österreichischen Alpenvereins. Bd. XXXVII, 1906, 45—56. lap. 2 A futóhomok mozgásának törvényei. Földt. Közi. XXXII. k. 1902. 4. lap.