A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 77 Ez az utóbbi, a 0 erő igen tekintélyes, még akkor is, ha nem a part és a jég közt, hanem csakis jégfelületnek jégfelülethez való súrlódását tekintjük is, vagyis ha nem a parton csúszik el a jég, hanem a parttal párhuzamos repedés mentén, amit különösen az okoz, hogy nyomás alatt a jég összefagy s így tulajdonképen az egész elcsúsztatás művelete alatt az erők a jeget folytonosan elnyírják. Ha feltesszük, hogy a jég nyírószilárdsága egyenlő nyomószilárdságával, úgy valószínűleg nem nagyot tévedünk s ebben az esetben a q tetemesen nagyobb, mint a p. A két erő együtthatóján látszik, hogy ha kicsiny az a és b, akkor a q együtthatója az a miatt kicsiny lesz, de az a és b növekedésével ez az együttható kvadratikusan nő, tehát nagy hosszúságok s nagy hőmérsékletemelkedés esetén igen nagy munkát végez a Q erő. Ezenkívül tudjuk B. WEINBERG vizsgálataiból, 1 hogy a jég torziója esetén először amíg a rugalmas deformáczió határához nem érkezünk, nem nagy a jég szilárdsága. Csak a rugalmas deformáczió határán túl kell nagy erő a deformálásra (ennek valószínűleg a sós rétegecskék az okai). Ha a jég kiterjedése tehát nem nagy s ha a jégtábla méretei sem nagyok, akkor ez a munka figyelmen kivül maradhat. Ezért nem veszünk észre eféle eltolódást kisebb jégtáblákon, amelyek a parthoz fagytak. Egészen más a szükséges erőmennyiség olyan jégtábla torlódásakor, amelynek határa köralakú. Ebben az esetben a Q erő teljesen elesik s csakis a P marad meg. Ebben az esetben ugyanis a jégtáblának nem kell a parton elcsúsznia, hanem a nyomás és terjeszkedés minden ponton merőleges a partra, tehát csakis a P szerepel. Ez lényeges különbség. Térjünk vissza az a—b méretű négyszögre. Tegyük fel egyszerűség kedvéért, hogy a fele a 5-nek. Akkor az ABCD négyszögbe két olyan kört rajzolhatunk, amelyek érintik a partokat és egymást. Mindegyik körnek a sugara tehát a két Ld kör összes hossza k — 2an. Tegyük fel, hogy terjeszkedés közben ennek a két körnek a mentén torlódna fel a jég. Akkor az összes munka végzésére szükséges erő E l=P l=2.a.Tz.v.p. = 6'28 .a.v.p. Ugyanezen feltétel mellett, t i. hogy b = 2a, az előbbi P erő, amely az ABCD négyszög oldalai mentén töri össze a jeget, nagysága lesz: P— 6 .a.v.p. a P 1 tehát úgy aránylik a P-hez, mint P x : P= 6-28 : 6, tehát a P v nem is egészen 5°/ 0-kal nagyobb, mint a P, a 0 pedig teljesen elesik. A körívek mellett maradó szegmentumok, mint kis területű jégmezők, a fennebbiek értelmében nem jönnek figyelembe. Bármilyen más vonalon torlódjék is fel a jég, részben a vonal hosszúsága, részben a csúsztatáshoz szükséges erő miatt, mindig nagyobb a munka, mint így. Eszerint tehát a jég feltorlódása mindig olyan körök mentén történik, amelyek lehetőleg hozzásimulnak a partokhoz, ha kerekszámú kör nem fér bele az idomba, 1 B. WEINBERG: Über die innere Reibung des Eises. Ann. d. Phys. IV. sorozat, 18. k., 81. 1.
