A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 75 Ilyenkor a repedés folytatásában összenyomás következtében keletkezett háborítást kellene találnunk, mert kétségtelen, hogy ez a megszűnés olyan neutrális vonalon van, amelynek egyik oldalán húzó s másik oldalán nyomó feszültség érte a jeget. Csakhogy sok mindenféle egyéb zavar működhetik közre, a nyomó feszültség egészen más helyen találhat kiegyenlítésre s azért nem találunk a folytatásában semmit. A repedéseken felszivárgó víz a repedés mentén a vékony hóréteget áthatja s abban szövet-változást idéz elő. (A hó súlya okozza azt, hogy a víz szine olyan közel kerül a jég felszínéhez.) Érdekes ekkor a repedések korának megállapítása. Ilyen részletet rajzoltam 1904 januárius havában (88. ábra). Az átázott hóban megfagy a víz és sötét, részben átlátszó, zöldes színűvé lesz, amely fokozatosan homályosodik el az érintetlen hó fehérsége felé. Legrégibb a rajzon látható repedések közül az A, B és C. Újabb a D és az E, még újabb az F és a G. Az ábra felső határán igen nagy, torlódott repedés vonul végig, amely még a rajz készíté- 88. ábra. Felázott repedések találkozása, sekor is erős mozgásban volt. Tőle északra mindent vastagon ellepett az odafútt hó. H helyen léket vágtak, azon is felszivárgott a víz, de látszik, hogy a lék vágása később történt, mint a B repedés. C) A jég kiterjedése. Ha a repedésekkel elválasztott, tapasztalat szerint egyáltalában meg nem görbült jégdarabok ismét felmelegesznek, akkor úgy kellene kiterjedniük, hogy domború gömbhéj alakjában felpuposodjanak. A legalsó rétegek hőmérséklete ugyanis állandóan 0°, tehát ezeknek a térfogata nem változik, míg a legfelső rétegek alacsony hőmérséklete felemelkedik 0°-ra, tehát ezeknek ki kell terjeszkednie. Csakhogy a meggörbülés megint lehetetlen a jéglemezek súlya, illetőleg a reájuk ható felhajtó erő miatt, amely a szélső szálakban a jég szilárdságánál sokkal nagyobb feszültséget okoz. Az erőtani állapot körülbelül megint ugyanaz, mint a felgörbülés esetén, bár nem pontosan. A meggörbülés azonban ebben az esetben sem jön létre, amint az elmélet kívánja és a tapasztalat is igazolja. Ehelyett — hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk — a jég éppen úgy terjed ki, mintha kiterjedése előtt a hőmérséklete egész tömegében olyan lett volna, mint metszetének közepes hőmérséklete. Nagyon valószínű, hogy ilyen kiterjeszkedése következtében, amikor elérte a 0°-ot, ha szabadon terjeszkedhetett ki, nagyobb lesz a területe, mint a lehűlés előtt volt, amikor az egész jég tömege még közel állt a 0°-hoz. Ezt csak elméletileg következtetem, tapasztalati adatokkal nem tudom igazolni. Valószínű ugyanis, hogy az a folyamat, amely fagyáskor a gyertyásodást, a kapilláris repedések keletkezésével előidézte, megnövelte a jéglap abszolutus horizontális kiterjedését.