A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 69 vizsgálódás meggyőz* bennünket, hogy a legfelső rétegek nem húzódnak teljesen össze, hanem feszülten maradnak, a legalsó rétegek pedig némileg összenyomódnak, annyira, hogy az egész jéglemez összehúzódása körülbelül annyi lesz, mintha a jéglemez az egész vastagságában észlelt hőmérsékletek közepes értékére hűlt volna le. 1907 februárius havában aztán beható vizsgálatnak vetettem alá ezt a tüneményt. Igen szép, 28—30 cm. vastag jég volt a szokatlan kemény tél vége telé ekkor a tavon. De hogy kivételesen meg nem vastagodott, azt a jégen fekvő tekintélyes mennyiségű hónak lehet tulajdonítani, amely a csikorgó hideg éjszakákban a jégpánczélt erősen óvta a lehűléstől. Ezért nem is voltak a jégen szép turolások s a repedések is meglehetősen rosszul fejlődtek ki. Az egyik főrepedést 84. képünk mutatja be. Ennek a repedésnek mindkét fala teljesen függélyes volt, eltekintve a jég felszínén levő, erősen firnesedett hótól, amelyen a repedés rendetlenül képződött nyílást hozott létre, amint arról alább szó lesz. A tiszta, szokatlanul aczélos és egyöntetű jég falai azonban a repedés szélén mindenütt teljesen függőlegesek voltak. Ugyanez alkalommal sok befagyott repedést kiásattam s a kivágott darab oldalait lesimítva, könnyű volt a dolgot behatóan tanulmányozni. S ekkor meglepő eredményre jutottam. Csakis a vékony repedések voltak egész a jég alsó lapjáig ismét teljesen befagyva, míg a kissé szélesebb árokkal jelzett repedések alsó részén még mindig rendkívül szabályos árok látszott, amely arról tanúskodik, hogy a repedés befagyása felülről indul lefelé s csak nagyon lassan fagy be egészen a jég alsó 74 áhra A befagyott repedés teljes szerkezete lapjáig. vázlatosan. A repedés mentén tehát a jég keresztmetszete általában a 74. ábrán láthatóhoz hasonlít. Fenn, a firnes hóban tátongó árok látszik, amely néhány centiméter mély (o). Ennek a feneke már tiszta, üveges, kemény jég. Az árok közepén függélyes síkban sűrűn egymás mellett levő levegőbuborékok vannak, amelyek élénken fehérlő fényükkel tisztán kijelölik a repedés középsíkját (b). Ez a buborékfal a jég alsó lapján bemélyedő szabályos keresztmetszetű ároknak a legmélyebb (tulajdonképen, természetes helyzetben: legmagasabb) pontjáig ér. A jég alsó lapján ez a szabályos keresztmetszetű árok húzódik végig, mint utolsó maradványa a repedés alsó végének (c). Nagyon érdekes jelenség, hogy a jég tükörsima alsó lapja, amely mindenütt, ahol nem torlódott jégből képződött a pánczél, teljesen sík, itt, a repedés alsó nyitásának jobb és bal szélén lankásan befelé hajlik a repedés felé, amint a rajz is mutatja. A vékonyabb repedéseken a felső árkon és az alsó csatornán kívül semmiféle jel sem tanúskodik a repedés hajdani szélességéről. A repedésben épp olyan teljesen átlátszó, üveges jég van belefagyva, mint a jégtáblában magában. Egy kiásott vékony repedés képét mutatja 75. ábránk, amely olyan vékony, hogy nincs megkülönböztethető alsó csatornája. Csak a levegőbuborékok síkja csillog a jégben. A 75. ábrán (XII. tábla) látható jégdarab a mögötte jobbról fel-