A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
70 A Balaton jege. tünő lékből vágatott ki, vastagsága mintegy 28 cm. A fényképezés kedveért erős fényképező lábra helyeztetett úgy, hogy felső, firnes, havas lapja van alul és sima alsó lapja van felül. A láb fakeretén a jégdarab ezen az alsó, tükörsima lapján a szélben nem állt meg, mindig lecsúszott, azért fordítottuk fel, mert havas felső lapja jobban súrlódott a láb-fejhez. De azért is szükséges volt a felfordítás, hogy jobb megvilágítást kapjunk. A jégdarab le van félig takarva fekete kendővel, úgy hogy ez egyszersmind a hátulsó oldalát is fedje s így a sötét háttéren a buborékos sík feltűnjék. A teljesen üvegtiszta jégben kivágáskor finom hajszálrepedések támadnak: ezek csillognak a képen a különben teljesen üvegre emlékeztető kristálytiszta jégben. A képen látható jégdarab felénk fordult oldalát különben tükörsimára lecsiszoltuk. Szélesebb repedéseken azonban a repedés hajdani falának emléke marad, még pedig nagyon érdekes módon, amely megint QUINCKE elméleteinek helyességét kézzelfoghatóan igazolja. Már a repedés közepén elhelyezkedett buboréksor is ugyanaz a tünemény, amit QUINCKE kísérletei közben tapasztalt, amikor hasáb alakú edényekben fagyasztott vizet s a képződött jéghasáb közepén gyűltek meg a légbuborékok. De megtaláljuk a hajdani repedés volt fala mentén azokat a radiálisan elhelyezett buborékokat is, amelyek a QuiNCKE-féle jéghasábok belsejét olyan homályossá teszik s amelyekről a sokszor idézett értekezéséhez mellékelt táblán jó fényképet is látunk. A kiásott széles repedések helyén a buborékok úgy vannak eloszolva, amint azt a 76 ábra mutatja. A buborékok hoszszanti tengelyei merőlegesek a repedések hajdani falára, sőt a teljesen befagyott repedés alsó felének hajdani mélyedését is észreveszszük a buborékok elhelyezkedésén. A széles repedés teljes befagyása után még hízott a jég s ebben a részben a buborékok szépen függélyesen állnak, mint ahogy az elmélet kivánja s ahogy rendesen tapasztaljuk. Ha ezek a buborékok nem volnának, az ábrázolt jégdarabon teljes lehetetlenség volna felismerni a hajdani repedés falainak helyét s lehetetlen volna megállapítani, hogy ezek a repedések függélyes falúak-e, vagy pedig lefelé összeszűkülnek. Volt dolgunk olyan repedéssel is, amely valóban azt a látszatot keltette, hogy alul szűkebb, mint fenn. Olyan jégdarabot vágtunk ki ugyanis, amelyen vastag hótömeg fagyott a felszínre. A repedés a fagyott, firnes havat is érte s a hó elvált mintegy 1'5 cm. széles repedéssel. Ugyanilyen széles repedés hatotta át a jégtáblát is. A repedés azonban befagyott. A fehér, jeges-hóban könnyű volt a belefagyott T5 cm. széles, üvegtiszta jeget felismerni, amely éppen úgy hatotta át a firnes, fehér jeges-havat, mint valami sötét bazalt-dejk a lazább kőzeteket. A tiszta jégben azonban a repedésnek nem volt más nyoma, mint a repedés középsíkján sorakozó buborékok síkja. Mindenki azt hihette volna tehát, hogy a havas jégben szélesebb, a tiszta jégben vékonyabb repedés volt eredetileg. Tudjuk azonban az előbbiek TTT7Y i l rí A o •é> ! , \ ! i i A Wci0 * ' " ö a , e i„ 9 0 0 0 q 11 ú 0 q 0 a 6 ° & q 0 q " o 0 0 76. ábra Levegőbuborékok eloszlása a befagyott repedés tájékán.
