A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 67 igénybe a görbült jégszalagot s azt vissza akarja egyenesíteni a víz szinére. Nagyon nehézkes, grafikus eljárásra volna szükségünk, hogy a szalagban keletkezett feszültségeket pontosan kiszámítsuk. De nincs is értelme a pontos számításnak, inert a jéglemezek nem görbülnek meg a valóságban. Egyszerűsíthetjük a problémát úgy, hogy feltesszük, hogy a görbült szalag egyszerű gerendatartónak tekinthető, amelyet csak a deplazmán (a víz felhajtása) terhel egyenletesen, egész hosszában. Ez semmi esetre sem olyan veszélyes terhelés, mint amit a valóságban szenvedne az ilyen görbült szalag. Ha a víz felhajtását a szalag egész súlyának egy tized részére vesszük, akkor az egyenletesen elosztott teher egész súlya P= 0.1 b.m.h. 1000 kg/m

3, ahol b a szalag szélessége, 111 a szalag magassága, h a szalag hossza, mind méterekben kifejezve. Jelen példánkban tehát P= 0-1 . 1. 0-5 . 100. 1000 = 5000. Egyenes gerendatartó közepén, a legszélső szálban keletkezett legnagyobb feszültség ilyenkor 3 P.H 4' b.m

2' ahova a számértékeket behelyettesítve, k= 150 kg/cm

2 „ A t i 73. abra. A görbült jegszalag igénybevételé. olyan nagy feszültség, amely alatt a jég teljesen porrá zúzódik. De még 10 m. hosszú szalagban is a legjobban igénybe vett helyen minden négyszögcentiméterre T5 kg. nyomás jut, pedig a jég alig büki többet négyszögcentiméterenként három kilogrammnál. Tudjuk, hogy a jég nyomás alatt lassan idomul, különösen 0°-on, amilyen állapotban a jégpánczél legalsó rétegei vannak. Enged valóban ennek a nyomásnak a jég, s kiegyenesedve terül el a jégen. A felső szálai kissé kihúzódnak, az alsó szálak összenyomódnak s szépen, egyenesen végigterül a víz szinén. A tapasztalat ezt kétségtelenül beigazolja. A jégen hatalmas repedések keletkeznek, de azért a jéglapok nem görbülnek fel. Hogy azonban ez a görbülési szándék milyen nagy jelentőségű s hogy valóban nem szabad róla megfeledkeznünk, azt a következő fontos tény tanúsítja. A jég első lehűlése alkalmával különösen a partok mentén reped el, s csakhamar elválik teljesen a parttól. Szabadon lebeg ilyenkor a víz szinén s mégis azt halljuk, hogy folyton durrog, repedezik, egyik hasadás a másikat követi s alig találunk később a jégen 100 m

2-nyi olyan területet, amelyen ne menne végig repedés. Ezt maga az egyszerű összehúzódás nem magyarázza meg, hanem csakis az a tünemény, hogy a lemezben akkor is feszültségek vannak, ha teljesen szabadon húzódhatik össze, mert az alsó lemezek a felsőket mindig akadályozzák összehúzódásukban. A telj esen szabad összehúzódás esetén a tó egész jegének egy darabban, ót iási, homorú gömbhéjjá kellene összegörbülnie, de képzelhetjük, hogy amint erre a gömbhéjra hatni engednők a nehézségerőt, azonnal poligonális cserepekre hullana szét s leterülne a víz szinére.