A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 55 a só s most ezeknek a kristályoknak a felületét vonja be véghetetlen vékony hártyával, amely olyan eró'sen konczentrált sóoldat, hogy még ezen a hó'mérsékleten sem fagy meg, hanem kiszivárog és megtölti a repedéseket és a felgörbülés folytán származó üregecskéket. A folyamat többi részét már könnyen elképzelhetjük. Amikor a II. sós réteg megfagyott, a legkisebb további hűlés következtében összerepedezik a b rétegecske, természetesen éppen ott, ahol felette az a réteg repedései mennek. Az 57. ábrában látjuk ezt a helyzetet. így megy ez a folyamat tovább. A repedések rétegről-rétegre fokozatosan hatolnak lefelé és megtöltődnek igen erősen konczentrált sós vizzel. A tünemény folyton tart, amíg a fagyás lefelé hatol (58. ábra). Hogy a vékony lemezkék csakugyan ilyen összerepedezést és némi parányi felgörbülést szenvednek, arról könnyű szerrel meggyőződhetünk, ha vasedényben egy-két milliméter vastag jégréteget fagyasztunk meg, de mégis annyit, hogy a felszínen képződő horizontális kristályosodású részek ne érjék a feneket. Mert ha ez megtörténik, akkor a fenékhez a díszes felszíni fagyás figurái fagynak hozzá s az ablakon levő jégvirágokhoz hasonló díszítmények keletkeznek, amelyek a további hűlés hatása alatt vezérvonalaikkal összeeső irányban repedeznek össze. Ha a vékony, helyesen fagyasztott réteget erős lehűtés után leválasztjuk az edény fenekéről, úgy 57. ábra. A fagyás folyamata a II. sós vízréteg 58. ábra. A fagyás előhaladásával támadt, megfagyása után következő pillanatban. sós vízzel kitöltött függőleges repedések. hogy az edényt meleg kályhára helyezzük pár pillanatra, az alsó lapon ott látjuk a repedések poligonális hálózatát. DRYGALSKI is észrevette ezt, sőt az edény falára fagyott jég ilyen szerkezetéről staniol-lenyomatot is készített s azt közölte. 1 A jég tehát az eddigiek szerint felülről lefelé fokozatosan szűkülő repedésekkel van tele, amelyeket sós víz tölt meg. Ez szintén bele van fagyva a repedésekbe s azért a jég belsejében semmit sem veszünk észre. Most azonban tegyük fel, hogy a jég megint egész tömegében felmelegszik O n-ra. Akkor a repedések bezárulnának, de nem lehet, mert a hajszálvékony réseket megtölti a sós vízből kivált jég, amely a becsukódást, a jég kinyúlását megakadályozza. Ha a jéglemez egész szabad, súlytalan volna, akkor azt vennők észre, hogy meggörbül és pedig felső szine domború lesz, mert az nagyobb térfogatot foglal el, mint az alsó rétegek, amelyek azelőtt sem igen különböztek a 0°-tól. Ha egy meggörbült, merev lapot lenyomunk, úgy hogy síkba helyezkedjék vissza, akkor homorú lapjáról kiindulólag repedések támadnak benne, amelyek egészen a lemez közepéig felhatolnak, egész az ú. n. «neutrális szálig», amelyben sem húzás, sem nyomás nem szerepel. Eszerint tehát, ha a jég felmelegszik megint s a vízben saját hatalmas súlya miatt nem tud meggörbülni: okvetetlen meg fog repedezni, alsó lapjáról kiindulólag. A repedések természetesen megint ott képződnek, ahol a felső repedések 1 DRYGALSKI: Grönland-Expedition, I. köt. 488. oldal, 52. ábra.
