A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
56 A Balaton .jege. folytatásai lehetnek. Ezek megint megtelnek sós vízzel, amely a TYNÜALL-féle virágok helyéről szivárog a vertikális hasadékokba. Minél gyakrabban ismétlődik a jég lehűlése és felmelegedése, annál jobban kifejlődnek a repedések s annál több sós, nyúlós hártya képződésére alkalmas oldat gyűlik össze bennük. Eokozatos folyamat ez tehát, amelynek áldozatul esnek a TYNDALL-féle jégvirágok legnagyobb részt s a legtöbb só ezekben a vertikális repedésekben gyűlik össze. Érthető már most, hogy a napsugarak hatása alatt legelőször ezek a sós vízzel telt falak olvadnak meg s remek ezüst levelek alakjában látszik meg a helyük. Hogy mindig alulról felfelé indulnak meg legelőször, annak az az oka, hogy az alul nyitott repedésen a sós víz könnyen kifolyik s betódul helyette a levegő. Ezért van olyan ragyogó ezüst szinük. Ha azonban felül indul meg az olvadás, a résből a megolvadt sós víz nem tud kifolyni, hanem felszedi magába a résben levő még meg nem olvadt részek sóját s ezzel az olvadáspontot felemeli. Felülről tehát sokkal nehezebben indul meg az ezüstlevelek képződése, mint alulról. A napsugarak vetületére merőleges lapokon azért kezdődik meg legelőször az olvadás, mert ezek kapnak legtöbb meleget a felületegységre. Az élével álló rés sós vize alig kap valami parányi sugárzást, a ferdén álló lapok pedig a fénysugarak vízszintes vetületéhez való hajlásszögüknek sinusa arányában mind kevesebbet és kevesebbet. Hogy az ezüstlevelek szerkezete kristályos, az természetes, hisz a közbefagyott sós víz, még ha nagy hidegben, mint kriohidrát fagyott is meg, akkor is kristályos szövetet vett fel. Ha a jég eredeti helyén, még a víz szinén kezd gyertyásodni, természetes, hogy az árkok először a felszínén fejlődnek ki, mert ezt közvetlenül éri a napsugár. Meglehet azonban, hogy alulról indultak ki ezek is, csakhogy víz töltötte meg az ezüstleveleket, azért kevésbbé látszanak s csak akkor vesszük észre őket, amikor a felszínre felértek. Ezt azonban nem figyeltem meg, erre nézve nincsenek észleléseim. Igen fontos, általános érdekű következtetést merek azonban ezekből a tényekből levonni, amely ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de jelentős volta miatt fel kell említenem. DRYGALSKÍ nagy munkájában, amelyet ezekre a dolgokra nézve összefoglalónak tekinthetünk, «Korn» nevezet alatt összefoglalja a glecser-szemeket (Gletscher-Korn), a tengervízben képződött jég diónyi szemeit, meg az édesvíz jegében képződött gyertyákat. Mind a három pedig igen erősen különbözik eredetére nézve. A glecser szemei a hó firnescdése folytán támadnak. Későbbi alakulásuk tárgyalása nem ide tartozik. A fjordok jegének szemei onnan keletkeznek, DRYGALSKÍ leírása és SCHOENTJES analizálása szerint, bogy a tenger sós vizében keletkezett lemezkéket az áramlások és vízmozgások vertikálisan egymásra torlasztják, mint a mi Balatonunk torlódott jegében a vékony jéglapokat. Ezek a lemezkék összefagynak s egy szemet hoznak létre a viz szinén, amely jól elválik a szomszédos szemtől, amelyben a függélyes lemezkéknek egészen más a csapása. Az édesvizű tavak jegének gyertyásodása pedig a lehűlés és felmelegedés váltakozása folytán támadt rések miatt keletkezik. Eredetére nézve mind a három «Korn» lényegesen különbözik egymástól. Méltán kérdezheti azonban valaki, hogy miért van az, hogy a jég, amely a regeláczióval olyan könnyen egységes tömeggé idomítható, minden formájában )
