A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 37 de fel lehet rajtuk ismerni ugyanazt a szerkezetet, amit a nagy tűk árulnak el: apró tűk ezek, a nagy tűk oldalából 30°, 60', 90° alatt kiindulólag, rajtuk még apróbbak s aztán a tűk között vékony vízszintes lemezkék vannak, amelyeknek kamrafalai már bizonyára vízszintesek és függélyesek. S ezeknek a lemezkéknek a keletkezésével kezdődik meg a fagyásnak a második része, amikor a konczentrált, nyúlós folyadékból készült kamra-falak a víz felszínére merőlegesen (v. 30°, 60° alatt) indulnak lefelé. Kétségtelen, hogy a jégtűknek, mint rosszul képződött kristályoknak az optikai tengelye vízszintes, míg a későbbi, megvastagodott jégpánczélnak a mélyebb részein a kristályok optikai tengelyei vertikálisok lesznek. De előfordulhat 30°, 60° is, amint az első befagyáskor jelentkező különös tünemény tanúsítja. Finom, apró tűkből és közéjük fagyott lemezkékből ugyanis nemcsak a víz szinén képződnek diszítmények, hanem rendesen 30, 60" alatt kiindulólag a vizbe is bele nyúlnak, mint valami finom csipkézet. Előfordul a víz felszínére merőlegesen lenyúló csipkézet is, de sokkal gyakoribb a ferde síkú. A hajlásszög úgy ezeken, mint a többi már említett idomokon is mindig csak közel jár a kerek 30, 60, 90°-hoz, de nem szokta pontosan betartani, sőt gyakoriak a 15° többszöröseihez közel álló hajlások is és nem ritkák az egészen szabálytalan irányok sem. Ez áll a csipkézetek síkjának hajlására is, amelyben rendkívül nagy a változatosság, de mégis dominálni látszanak a 30°-hoz közel fekvő irányok. Kétségtelen, hogy ezek a csipkés diszítmények a nagy tűkből kivált sóval konczentrálódott folyadékrészekben képződnek s azért kicsinyek, mert fagyásukkor igen erős konczentrálású oldatok veszik körül őket s ezeknek az oldatoknak a fagyáspontja mélyen zérus alatt áll. Végül a víz felszíne közelében annyira konczentrált lesz mindenütt az oldat, hogy nagyobb fajsúlya következtében kis konvekczió-áramlatokkal elkezd alászállni s a jégtűk közét ismét só-szegény vízrétegecskék töltik meg, amelyek aztán vékony lemezkék alakjában fagynak közbe. Rendkívül bajos a ferde csipkézeteket és azoknak helyzetét a nagy, felszíni tűkhöz képest fényképen feltüntetni. Azért itt csak kis vázlatrajzban (19. ábra) igyekezem helyzetüket és képződésmódjukat megvilágítani. Amint a vízben több a só, a tünemények rendkívül erősen komplikálódnak. A 20. és 21. ábra a kolozsvári vízvezeték vizének első jégkérgét mutatja. A kolozsvári vízvezeték sótartalma jelenleg nem ismeretes pontosan, mert az utolsó részletes chemiai elemzés 1903 november havában történt. Azóta, 1904 tavaszán bekapcsolták a gyűjtőkutakat s az analízis azóta a sók összes mennyiségében 18 2% apadást mutat. Az apadás főleg a mésztartalomban érezhető s 22'7%-ot tesz ki, amivel a keménységnek 22'9% csökkenése jól megegyezik. Az új gyüjtőkút bekapcsolása óta teljes, részletes analízis nem történt. FABINYI RUDOLF dr. szívességéből azonban a jelenleg ismeretes elemzésadatokat a következő kis táblázatban állítottam össze, ahol számtani közepei vannak véve 1904 márczius l.-étől 1906 szeptember 29.-éig végzett 10 analízisnek, megjegyezve, hogy a MgO-ra nézve csak négy analízis áll rendelkezésünkre. 19. ábra. Az első fagyás képződményei. a) jégtűk, b) lemezkék vízszintes síkban, c) lemezkék ferde síkban.
