A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

I. FEJEZET. A BALATON TÉLI HŐMÉRSÉKLET-JÁRÁSA. Nincs Európában tó, amelynek a jege a tavi jég tüneményeinek oly nagyszerű jelenségeit annyira kedvező körülmények között tanúsítaná, mint a Balaton. A nagy és mély alpi tavak nem igen fagynak be összefüggő jégtakaróval, mert nagy mélységű, óriási víztömegükben annyi meleget rejtegetnek tél folyamán, hogy megakadályozzák vele az összefüggő jégpánczél keletkezését. Az északibb részek nagy tavainak óriási jégtakarója nagyon nehezen tanulmányozható a vidék lakatlansága, a klima rendkívüli szigorúsága miatt. A mi Balatonunk három méter közepes mélysége miatt könnyű játéka a hőmérséklet ingadozásainak, s amint SÁRINGER tanulmányai bizonyítják, a tó vizének hőmérséklete igen gyorsan követi nyomon a levegő hőmérsékletének ingadozásait. Ennek következtében az alpi tavakhoz képest könnyen képződik rajta igen tetemes vastagságú jégpánczél, gyorsan fejlődnek ki rajta azok a csodálatos tünemények, amelyeket a jég hőmérsékletének ingadozása okoz s gyorsan folyik le a jég pusztulása is, mert a sekély vízréteg könnyű szerrel átmelegedik a jégtakaró alatt is, amint a tavaszodó idővel a Nap sugarai nagyobb energiával hatolnak le, talán egész a tó fenekéig. A mi klímánk rövid, rendesen enyhe tele is elegendő, hogy a befagyás, a jégmozgás és a pusztulás tüneményei gyors egymásutánban, könnyen tanulmányozható formában lejátszódjanak. A hidegebb égöv mély, nagy tavain a jégpánczél lassan képződik, azután csak nagyon lassan erősödik, az állandó hidegben alig mutatkoznak rajtuk ugyanazok a tünemények, amelyek a Balaton jegén olyan sok okulást nyújtottak. Egyedül Észak-Amerikában, az Egyesült-Államok területén ismerünk olyan tavakat, amelyeken a tanulmányozás épp oly könnyű, épp oly háladatos, mint a Balaton jegén. Történtek is tanulmányok a Mendota és Monona tavakon (Wise.), hasonló tüneményekről, mint amelyek a Balatonon lepték meg az észlelőket.

1 Ezek a tavak mélyebbek a Balatonnál

2 s ennek következtében nyugodtabb a víz hőmérsékletjárása. Ezekben bizonyára van «szökkeno-réteg» (Sprungschicht) is, amit hiába 1 E. R. BUCKLEY: Ice ramparts

; Transactions of the Wisconsin Academy, Vol. XIII. part I. p. 141—162. Madison, 1901. 2 Középmélységükre nézve nem kaptam semmiféle adatot. N. M. EENNEMANN: On the Lakes of Southern Wisconsin (Wise. Geol. and Nat. Hist. Survey. Bull. No. VIII. Ed. ser. no. 2.) czímü értekezése 1902-ből megemlíti, hogy a Mendota tó legnagyobb mélysége (38. lap) 84 láb, azaz 25'6 m, de a középmélységet nem említi. BUCKLEY id. czikkében, az első oldalon 15 2 négyszög mértföldnek adja meg a tó területét és 16,S80,000 köblábnak a viz tömegét. Ebből ki lehetne számítani a középmélységet, csakhogy a számok hibásak, mert a tó közepes mélységére 0'004 láb adatot szolgáltatnak, ami lehetetlen.