A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
A hullámzó víz fény tünemény ei. 37 három változó: x, y és & közül az egyiknek felvételével a másik kettó't a két egyenletbó'l mindig megtalálhatjuk. Az egyenlet azonban olyan komplikált, hogy az aranyhidak tanulmányozásához praktikusan nem használhatjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az olyan tükröző lapocskák, a melyekre nézve i> nagyobb O-nál, vagyis a melyeknek csapása ferde és a néző álláspontja szerint a hullámhegyeknek mintegy túlsó oldalán vannak, azok oly gyéren és oly kis átmérőjű sugárnyalábot juttatnak szemünkbe, hogy miattuk az aranyhíd széle elmosódott s végre szingulárisán, itt-ott feltünedező fénypontok jelzik az y lehető maximális értékeit. A szemlélő az aranyhíd sűrű fénypontjainak határát körülbelül ott látja, a hol a tükrőző hullámlapocskák csapása párhuzamos a nézés irányával. Ebből a premisszából indult ki PICCARD is 1, a mikor nem végtelen távol fekvő, hanem földi fényforrások tükörképeit vizsgálta. Erre az esetre nézve az eljárás helyes is, de végtelen távolban fekvő világító pontra nézve nem alkalmazható pontosan, mivel az a hely, a mely Piccard esetében a kép legnagyobb szélessége volna, Az aranyhíd szélességének egyszerűsített meghatározása. a mi esetünkben végtelen távol van, vagy pedig, ha az aranyhíd nem végtelen hosszú, akkor nem a Piccard premisszája szerint számítható. Ha már most közelítésül felteszszük, hogy az aranyhíd ott a legszélesebb, a hol a nézés irányával párhuzamos csapású hullámlejtők vetik szemünkbe az égitest fényét, akkor a probléma egyszerűen megoldható. Legyen a 14. ábra az egész tüneménynek a nézés irányában felállított, vertikális síkra való vetülete, a betűk különben tartsák meg előbbi jelentőségüket. I most = 0, tehát az ML normális képe n vertikális vonal lesz. A 15. ábra viszont legyen a tüneménynek a nézés irányára merőlegesen felállított síkra való vertikális vetülete. Ebben a vetületben az LM normális felezi a beeső (H 2L) és a visszavert (L Sz) fénysugarak képei által is bezárt szögeket. Mivel <H,LM = «, tehát <í M L Sz = «. Már most a 15. ábrából tg. (90° — 2 a), y = h. tang 2 « 1.) n = y. cotg « = h. tang 2 «. cotg « 1 Id. h.
