A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei

A hullámzó víz fény tünemény ei. 29 Ha a csillag magassága nem túlságosan nagy, bizonyosan találunk itt olyan helyet, a honnan a csillagtól jövó' sugarak szemünkbe verődnek, mint pl. a 9. ábrán A

1 ponton. Hasonlóképen az inflexiós ponton alul is fogunk olyan helyet találni, — ha csak a csillag magassága nem túlságosan kicsiny — hogy a csillagsugár szemünkbe verődik vissza (9. ábra, A

2). Ha tehát a csillag magassága közepes értékű, akkor a hullám elülső lejtőjén két képet látunk felcsillani, egyiket a hullámtaraj közelében, a másikat a hullámvölgyben. A csillag-magasság ehhez szükséges közepes értékének alsó és felső határa a nézőpont helyzetétől és a hullám méreteitől függ, de oly komplikált módon, hogy alig lehet használható formulába foglalni. Ha a hullám ugyanazon helyen marad, de alacsonyodik, akkor a két kép közeledik egymáshoz, még pedig úgy, hogy a völgyi kép is, meg a hullámhegyi kép is közelednek a nézőponthoz, de az utóbbi sokkal gyorsabban. Ha azonban a hullám nagyon ellapul, akkor a hullámhegyi kép elvégre az infexiós pontra jut, majd ezen túl teljesen eltűnik s csakis a völgyi képet látjuk, a melynek szélső helyzetét a teljesen nyugodt tótükör egyszerűen számítható tükrözése adja meg. Ha tehát valamely hullám nem mindenütt egyenlő magas, hanem pl. az egyik metszete olyan alakú, mint a 9. ábra vonala, mígnem messze ettől már laposabb alakú metszetet találnánk, akkor ezen a hullámfelületen valamely egyenlő magasságú fénypont-sornak a képe nem lesz vízszintes egyenes, hanem meglehetősen görbült vonalpár, egyik a hullámhegy közelében, másik a hullámvölgyben. Ha a hullám magassága ugyanaz marad, de távolodik a szemlélőtől, akkor a két kép ismét közeledik egymáshoz, de most mind a két kép az inflexiós pont felé tart (10. ábra), míg végre bizonyos távolságban a két kép összeesik az inflexiós ponton. Ebben a pillanatban van a hullám az utolsó olyan helyen, a honnan még fénysugarat vethet a szemünkbe. Ezen túl a hullámokon nincs olyan lapocska, a melyen a csillag képét láthatnók csillogni. Fel kell itt tennünk, hogy a csillag magassága nagyobb, mint a hullám legmeredekebb lejtőjének hajlása, mert akkor bizonyos ponton túl a völgyi kép nem jöhet létre. A hullámok ugyanis ilyenkor árnyékot vetnek a hullámvölgyekre, a mit könnyen érthetünk. A mint látjuk tehát, egyetlenegy pont tükörképeinek a helyzetei már rendkívül bonyolult összefüggesben állanak a hullámok alakjával és a nézőpont helyzetével. Még komplikáltabbak azonban a vonalak és fénylő felületek, pl. korongok képei s az előbb elmondott szemlélődés meggyőz bennünket, hogy pl. a Nap képe, a hullámzó felületen, folyton görbülő és hajladozó csíkok alakjában mutatkozik, különösen, ha a hullámfelületek nem szabályosak. A Nap vagy a Hold korongjának ez a sok-sok, folyton változó képe szemünk előtt fénysáv alakjában tűnik fel, a melyet a nép aranyhídnak nevez.