A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
28 A hullámzó víz fény tünemény ei. 28 míg b pont van olyan tájon, a hol körülbelül legmeredekebb a keresztirányú lejtó', ott t. i., a hol a hullámhegy gerinczvonala átmegy valamely hullámvölgy teknó'jébe. Aránylag még meredekebb ilyen oldallagos lejtők fordulhatnak elő akkor, a mikor a víz fodros, gyengébb szellő borzolja. Ilyenkor nem olyan nagy a különbség a hullámocskák elülső lejtője és a rendetlenségek miatt keletkezett oldallagos lejtőcskék között. Különbség azonban kétséglelenül ilyenkor is van. Mindkét irányban egyforma meredekségű lejtők akkor fordulhatnak egyedül elő, ha két hullámrendszer derékszög alatt keresztezi egymást. Ez pedig a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. És éppen azt kell kifogásolnunk PICCARD szép fejtegetéseiben 1, a ki elméleti számításait éppen arra támasztja, hogy hullámzás idején minden irányban egyforma meredekségű lejtők keletkeznek (id! h. 485. lap). Ha az ellenkező feltételből indult volna ki, még sokkal jobban megvilágíthatta volna a szép problémákat. Fejtegetései így is alapvetők ezen a téren s teljes méltánylásunkat érdemlik. A hullámalakok megismerése után már most térjünk át annak a kérdésnek a fejtegetésére, hogy milyen fénysugarak jutnak a parton álló obszervátor szemébe 9. ábra. Párhuzamos fénysugarak a hullámlejtő két pontjáról juthatnak szemünkbe. hullámzó felületről, legelőször is abban az egyszerűbb esetben, ha a hullámok mind végtelen szélesek, vagy a hullámzó felület olyan hengerfelület, a melynek alkotói merőlegesen állanak a nézés irányára. Most tehát egyetlen tükörlapunk helyett mindenféle lejtőségű apró lapocskákat képzelhetünk el, a melyek közt vannak vízszintesek, előre vagy hátra lejtők, de a lejtés szöge mindig csak néhány fok. A míg a tükörsima vízfelületen valamely fénylő pontnak, pl. egy csillagnak csak egyetlenegy képe van, addig' az ilyen hullámzó felületen számtalan olyan helyet fogunk találni, a melyekről a csillag sugarai szemünkbe verődnek vissza. A közeli hullámok elülső lejtőjén valamely magasan álló csillag sugarai két olyan helyet is találnak, a honnan szemünkbe verődhetnek vissza. A hullámvonal ugyanis maximuma és minimuma között inflexiós pontot mutat (9. ábra), a hol éppen a legmeredekebb lejtő található az egész hullámfelületen. E felett a pont felett a hullámtarajig mindeféle hajlású lejtő található, a maximális lejtőtől egészen 0 hajlásig. 1 M. J. PICCARD: Phénoménes de réflexion a la surface des nappes d'eau; Archives des Sc. Phys. et Nat. de Genéve. XXI. k. 1889. p. 481. Erre az értekezésre többször kell még hivatkoznunk.
