A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei

A hullámzó víz fény tünemény ei. 27 már hiányzanak a kapilláris hullámok, bizonyítva, hogy az orbitoidális mozgás már eléggé kifejlődött, a horizontális mozgás megszűnt vagy lassúbb lett másodper­czenként 30 cm.-nél. Ezeknek a kis hullámoknak a két lejtője közt már nincs olyan nagy különbség, mint a fodrokon. Ha a szél egyenletes erősségű, de nem nagyon erős marad, akkor végre a hullámok egészen kifejlődnek s két lejtőjük majdnem szimmetrikus. Erős szél idején azonban a Balatonon nem képesek ilyen hullámok kifejlődni, mert a tó feneke nagyon közel van s csakhamar súrlódás támad. Súrlódó hullám azonban sohasem lehet szimmetrikus, hanem megint a homlokfala meredekebb, mint a szélfelőli lejtője. Sőt, ha a szél igen erős, akkor a hullámok át is buknak, tarajoznak s ezzel új elem járul hozzá a tó fényjátékához a vakító fehér tarajzás képében. A szél elpihenése idején a molekulák orbitoidális mozgása még sokáig meg­marad, de a hullámok összelapulnak olyan alakúvá, hogy a fenékhez való súrlódás lehetőleg csekély legyen. Ezek a legsimább, legszabályosabb hullámok, a melyek a szántódi szorosban szoktak legmagasabban kifejlődve jelentkezni s ott a halász­nép «lóggó» néven nevezi őket, mert erősen meglóggázza a hajót. Némely helyen az ilyen simán gördülő, lapos hullámok igen tompa szög alatt keresztezik egymást. Az egyes hullámok metszéspontjai ilyenkor gyorsan látszanak jobbra, balra elsurranni, a mi valóban sajátságos, villódzó látvány. Ezt a halásznép «röhö­gésének mondja, irodalmilag talán «rebbegés»-nek nevezhetnők. Ezekenkívül még igen szép, szabályosak azok a hullámok, a melyek a gőzhajó nyomán keletkeznek s nagy V betű alak­jában maradnak el a hajó mögött. Csendes időben, magasról tekintve hangulatos vonást húznak a víz felszínére. Közvetlenül a hajó nyomán, annak mintegy megtett útját kijelölve, turbu­lens zavargás marad, a melynek sajátságos színjátéka bizonyos tekintetben érde­kelni fog bennünket. A hullámok lejtőinek hajlásszöge rendesen igen kicsiny. Elég tisztességes, 2—3 m. hosszú 1 hullámok homloklejtője sem több 5—6°-nál, csak a mikor már az átbukáshoz közel vannak, akkor meredekebb ennél a lejtőjük, de a 20—25°-nál meredekebb lejtőrészietet ilyenkor már rendesen tajtékzó habtömeg fedi. A legmeredekebb lejtőcskék valószínűleg a fodrokon fordulnak elő, de ezeket megmérni igen nehéz, közvetlenül, hanem főleg a fénytünemények árulják el a lejtők meredekségét. A hullámok nem szoktak igen szélesek (köznapi értelemben beszélve «hosz­szúak») lenni, hanem a hullámok szélessége rendesen, a hullámhegytől hullámhegyig számított hullámhosszúságnak csak 3—4-szerese, a mit a 8. ábrán úgy akarok fel­tüntetni, hogy a fekete vonalak a hullámhegyek gerinczeit jelentsék. Ez az oka annak, hogy a hullámzás idején nem kizárólag hengerfelületek határolják a víz szinét, hanem előfordulnak olyan felületelemek is nagy számban, a melyek a hullámok haladásának irányával párhuzamosak. Ezek a lejtők azonban feltétlenül lankásabbak, mint a tulajdonképeni hullámlejtők. Általában : a 8. ábrát szem előtt tartva, a ponton és a hozzá hasonló helyzetű pontokon találjuk a legmeredekebb hengeres lejtőket, o £ 8. ábra. A hullám­gerinczek elhelyez­kedése. 1 Balatoni méreteket értve, a hol 7 méternél hosszabb hullámokat nem lehet látni.

Next

/
Thumbnails
Contents