A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
A Balaton vizének saját színe. 15 rendesen a VIII. színhez állott legközelebb. A színek váltakozásában semmiféle törvényszerűséget sem sikerült felismerni, legfeljebb azt, hogy hosszantartó, derült, csendes, meleg idők után, a milyen a Balaton vidékén szeptemberben szokott lenni, inkább a IX XI. színek között, míg ha élénk hullámzások, áramlások, vízsziningadozások hozzák mozgásba a vizet, akkor inkább a VI—IX. színek közt ingadozik. Ez az egyetlen eredmény ismét FOREL elméletét bizonyítja, hogy t. i. az oldatban levő organikus anyagok teszik zölddé a víz eredetileg kék színét. „ , . , x 0, ... T). f | ,, .. Hullámhossz a mm. Szinfokozat: Sárga oldat: Kek oldat: miniri m„ H ró^áw • IV. 9 V. 14 VI. 20 VII. 27 VIII. 35 IX. 44 X. 54 XI. 65 A skála színeinek előállítása nagyon egyszerű, a folyadékok meglehetősen állandóak s a mi fő, tiszta, egyszerű színek, minden jelentékenyebb mellékes tónus nélkül. Kétségtelen, hogy a tó és folyó vizének színe csak a legritkább esetben hasonlít tökéletesen ezekhez a színekhez. De ez nem is szükséges. Kis gyakorlattal az ember könnyen megtalálja azt a fokot, a melyhez legközelebb áll a tó vize, s a mennyiben attól eltérne, azt könnyű valamiféle jelzővel vagy hasonlattal megmagyarázni. Többen vannak azonban, a kik a színskála használatát kifogásolják s helyette másféle módszerekhez folyamodnak: szaporítják másszínű oldatokkal a színek számát, vagy oldatok helyett más egyéb anyagokat vettek összehasonlításul. Különösen elégedetlen vele liburnaui L ORENZ JÓZSEF lovag (id. munk.), a ki inkább RADDE internaczionális színskáláját ajánlja, a melyben 882 színárnyalat van! Még inkább ajánlatosnak tartja azonban a tóvizek színeit ásványokéhoz hasonlítani, különösen drágakövekéhez (szafir, smaragd, nefrit stb.). — Mások ismét csak a FoREL-féle színskála kibővítésén fáradoztak (ULE), a mi bizonyos tekintetben szükséges is. Nem tartjuk azonban helyesnek a FoREL-féle színskála színeinek még más oldatokkal való változtatgatásait. Akárhány színt is állítsunk elő normális oldat számára, sohasem fogjuk velük a tó színét tökéletesen eltalálni. Ha valaki teljes pontosságra törekszik, rendelkezésére áll az egyetlen, egészen kifogástalan módszer, t. i. a színképelemzés, a mivel a legfinomabb részletekig mindig jellemezni tudjuk a víz látszólagos színét. Habár körülményes és fáradságos volna az efféle vizsgálat, mégis mindenesetre olcsóbb, mint szép, tiszta és elég nagy drágakövek beszerzése. Azt pedig talán L ORENZ sem hiszi komolyan, hogy tisztán «emlékezetből» hasonlítva a vizek színeit ezekhez az ásványokhoz, jobb eredményt érhetnénk el, mint a FoREL-féle színskálával. A mint már említettem, eleve kizártnak tekinthetjük azt, hogy különösen a zöldes szinű tavak színe tökéletesen hasonlítson a FoREL-féle színekhez, de azt ne felejtsük, hogy bármennyire részletezzük is már most ezt a skálát, sohasem fog sikerülni teljesen pontosan hasonlító folyadékot eltalálnunk. Hisz még a festőművész is ugyancsak vesződik vele, hogy a természet színeit legalább megközelítően vászonra vesse. Óriási előnye volna azonban az efféle kutatásoknak, ha mind egy és ugyanazon skála szerint történnének, .mert összehasonlítható eredményeket szolgáltatnának. A Balaton annyira változatos színei között mindig kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy a FoREL-skála melyik színéhez áll legközelebb s az összehasonlítás alkalmával veszi észre az ember éppen a különbséget is és némi kis fejtöréssel mindig meg tudja találni azt a zavaró színt, a mit hozzá kellene kevernünk a FoREL-féle színekhez, hogy a tó vizének színét megtaláljuk. DELEBEQUE több mint 100 tó színét tudta minden nehézség nélkül a FoREL-skálához hasonlítani, s csak éppen a hallstatti, vierwaldstátti és a pomerániai tavakon nem lehetne őket használni ? Egészen más értelme van annak, ha a színskálát megnyujtjuk, a mint ULE tette. Különösen a mióta a dél-amarikai «fekete-vizű» folyók színének magyarázata s általában az organikus savak színező hatásának kérdése annyira tisztázódott, csakugyan szükség van a skála megnyújtására, hogy a zöldes színeken túl a barnás színeket is megközelítsük. Erre a czélra ULE a FoREL-féle skála 91 504 86 514 80 527 73 — 65 — 56 — 46 — 35 —
