A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
10 A tó vizének átlátszósága. kodást kell követnünk abban az esetben, ha a világoszöld színt nem FOREL növényioldat-elméletével magyarázzuk, hanem felteszszük, hogy SPRING 1 kisérletei szerint a nehezen oldódó sók konczentrácziója okozza a zöld színárnyalatot, a mit a Balatonban szintén feltehetünk (1. a színekről szóló fejezetet). 4. Előfordult az előbbi fejtegetés alkalmával az az eset is, hogy sem a korongot, sem pedig a víz színét nem sütötte meg a Nap az észlelés helyén. Láttuk, hogy ebben az esetben nem olyan nagy az átlátszóság mértéke, mint az 1. esetben, a mikor valami 20—30%-kal mélyebbre lehet ereszteni a korongot, hogy még mindig látható legyen. 5. Az ötödik eset végre az volna, a mikor a Nap felhők mögé bújt. Hogy ugyanolyan körülmények között mikor látni meg mélyebben a korongot: akkor-e, a mikor a Nap derült égről süt a tó vizére, vagy pedig akkor-e, a mikor borús az idő, ezt a kérdést adatok összehasonlításával eldönteni, a Balatonon, igen nehéz. Borús idővel ugyanis rendesen nyugtalanabb a tó felszíne, mint derült időben. Zavarosabb a víz is. Ennek következtében sok adatból ugyan azt lehet kiolvasni, hogy borús időjárások alkalmával kisebb az átlátszóságnak ez a mértéke, általában, ámde semmi szín alatt sem merném ezért egyedül a borulatot okozni, hanem a tüneményt a borulattal járó zavarosabb időjárásnak kell legnagyobbrészt tulajdonítanunk. A mint láttuk tehát az előbbiekben, a Balatonon már csak a megvilágítás különböző mértéke miatt sem lehet sokat adnunk a víz alá merített fehér koronggal végzett kísérletek eredményeire. De valóban maga az átlátszóság is helyről-helyre, óráról-órára rendkívüli mértékben változhatik. Láttuk az előbb, hogy 1894 július 25.-én 60—90 cm. közt változott az átlátszóság. Másnap, július 26.-án, d. e. 11 órakor 43 cm. volt, harmadnap d. e. 10 órakor már csak 28 cm.! Azután következett olyan időjárás, hogy a víz iszapos voltát szabadszemmel lehetett látni, a mint éles határolással gomolyog tovább az iszapos víz az áramlással. — Ugyanilyen gyorsan változott meg az átlátszóság mértéke akkor is, a mikor LÓCZY az előbb említettem kivételes maximumot mérte. 1893 februárius 25.-én LÓCZY átment a jégen Tihanyról Szántódra. Útközben két helyen mérte meg az átlátszóságot. Először a legnagyobb (10 m.) mélység felett, 19 cm. vastag jégréteg alatt, délben. Ekkor az átlátszóság 21 m. volt. Délután 3 órakor, 4 m. mély viz felett, 24 cm. vastag jég alatt 3*5 m.-t mért (megjegyzem, hogy nem a fehér koronggal, hanem egy fehér bádogházba foglalt max.-min.-hőmérővel, a mely tökéletesen megfelelt ennek a czélnak). Nem is igen lehetne többet mondanunk a sok-sok mérés végeredménye gyanánt, mint annyit, hogy nyugodt időben, messze benn a tóban az átlátszóság ilyen mértéke 0'6—0'8 m., míg zavaros időben, vagy a nádasok szélén leszállhat 0'28 méterre is. Lényegesen mágváltoznak a körülmények, a mint a tó felszínét egyöntetű, összefüggő jégpánczél takarja. Ilyenkor sincs ugyan teljesen nyugalomban a víz, a mint azt a limnograf adatai bizonyítják, de mozgásai mégis annyira megcsökkennek, hogy a víz tetemesen megtisztul. Az iszapot és növényi oldatokat hozó 1 Sur l'origine des phénoménes de coloration de l'eau de la mer et de l'eau des lacs; Bull. Acad. roy. de Belg. 3. series. XII. kötet, 12. szám, 1886.
