A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Bal u tó n hidrografíája. 79 pedni, hogy ivóvizük legyen. Ez Akaiira nézve annál is inkább sikerült megoldásnak mondható, mert közvetlen a falu alatt a tó szélén források fakadnak fel s ezek télen át nem szoktak befagyni. Udvari fölött közvetlenül van egy nagy forrás, de azonkívül a faluban egyszerű kutakkal elérik a talajvizet. Itt nem vettem észre, hogy fakadékok volnának a tó partján, a jég teljesen befogja a partot s nincsenek rajta „hevesek", mint Akaii előtt. Természetesen azt a vízmennyiséget lehetetlen megállapítani, ami itt az aszókon meg a tószéli forrásokon a tóba jut évenkint, de sokra nem becsülhetjük. Rendkívül érdekesnek látszik, hogy a szépen kifejlődött dörgicsei völgyből majdnem semmi víz sem jut a Balatonba. Az árok legfelső része a pécselyi medencze sarkán őrtálló Hideghegy oldaláról jön; ez Kisdörgicse felett egyesül a Halomhegy bazalttakarója mögül jövő árokkal. A három Dörgicse (Kis-, Felső- és Alsó-Dörgicse) a völgynek medenczeszerűen kiszélesedett részleteiben van. Mindegyikben fakad fel egy csekély víz, a kutak elég közel érik a talajvizet, de aztán minden víz eltűnik, a völgybevágódás mind jelentéktelenebb s kinn, az abráziós szinten egészen jelentéktelen, tál \ / alakú rováték, de alig van benne völgyfenék s vizet folyni itt csak egyetlen egyszer láttam (1895 ápr. 2.), az is egészen csekély csergedezés volt s inkább a környékről szivárgott össze. Miért nincs ennek is olyan szépen kifejlődött tál \ / alakú völgye, mint a többinek s miért nem jön itt le víz, hisz a dörgicsei völgy vízterülete legalább is akkora, mint a Lovasi pataké, vagy a Dobogó-pataké. Kénytelen vagyok karsztos eltűnésre gondolni. A partvidéken másutt a karsztosodásra alkalmas füredi-mész, tridentinus-mész mindenütt meglehetős magas hegyekben van a tridentinus-peremek mentén, itt azonban elég alacsony felszínen vannak Alsódörgicse körül s északta dőlve, sok vizet elvihetnék ta'án a szomszédos, mélyebben bevágódott völgyek számára. A dörgicsei völgyszakaszok igazi karsztos mészkőszakadékok, különösen Kisdörgicse felett, aztán meg a Kőhegyen, amelynek képét LÓCZY közli is (id. m. 156. lapján, 88. ábra). A Kőhegytől délkeletre a Balatontérképen „Nyelőke" név áll. Ezt LÓCZY írta a térképre. Nincs a helyén dolina, hanem a mocsaras réten összegyűlt víz tridentinus-mészkövek között elvész. Hidrografiailag rendkívül érdekes és különleges terület az a nagy, lapos abráziós szint Alkali és Zánka közt (1. az 5. ábrát). Ez benyúlik egész Tagyonig, sőt Szt.-Antalfáig s minden esetre a tridentinus-perem hátrahúzódásával áll összefüggésben. A régibb tengerpartok előrenyúlását jellemzi már az is, hogy itt a tóparton szarmácziai kori mészkövek vannak karéjosan települve (1. geológiai térkép). De az egész nagy mezőn alig van málladék, lösz, vagy valami puhább kőzet. A pontusi rétegek is csak kis foltokban. 1 Az erdő csak nagyon gyéren sarjad ezen a kietlen mezőségen, víz sehol sincs, mindenütt szögletes kődarabok hevernek a gyér gyep között. A vízmosások begyepesedett \ / alakú száraz aszók, fenekükön még csak nem is zöldebb a növényzet, mint fenn a platón. Legnagyobbrészt werfeni és dolomit-darabok közt csetlik-botlik az ember. Átterjed ez a terület a következő 23. területre is, a Csukarét-Cserkút-patak területére. Ez a szentantalfai kis medenczét csapolja le. Itt mintegy megszűnik egy darabra a tridentinus-perem, északkeleten a Herend-erdő, délnyugaton a Hangyás-erdő két sasbércze közt. A medencze mögött szépen feltűnik megint a litéri vetődés Mencshely és Szt.-Jakabfa között, mint 1 LÓCZY úr szóbeli közlése szerint csak kis foltokban van rajta pannóniai, jobbára durva kavicscsal képviselve.
