A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
80 A Balaton hidrografi ája. meredek perem, persze megint a tridentinus-mészkő a főmester a meredek perem előállításában. A fődolomit csak foltokban van meg, azért Szt.-Antalfa körül a márgák megint erős denudácziót szenvedtek. Ez az oka a terület medencze-jellegének. Emiatt lehetett a Szt.-Jakabfa felől jövő kis patakot Szt.-Antalfánál felduzzasztani halastóvá. Ma a Csicsó-falu előtt levő lapos, ingoványos völgyfeneket Halastónak, vagy Csukarétnek (és nem Csukrétnek, mint a régibb katonai térképeken van) nevezik. Tagyonig csínos kis völgyszorulatban folyik a patak, a falu fölött is, alatt is, több malom van rajta. De aztán nagyon fogy a víz, a Horvát-malom már sokszor szárazon marad s az országút hídja alatt nagyon kevés víz fut le. De hogy a patak nagy vizei igazán vadak lehetnek, azt a sok törmelék mutatja. Ez az oka annak, hogy egész csínos kis deltája van a folyónak, talán az egész tó partján a legcsinosabb delta éppen ez. Ezt a völgy vádi szerű, nagy hidrográdusú vízjárásának lehet tulajdonítani. Az abráziós szintbe is jól belevágódott, csínos kis völgye van. A patakot Cserkútnak vagy Cserekútnak nevezik. Rajta túl mindjárt kezdődik a 24. terület, a vérkúti lejtőség. Ez megint a Hangyás-hegy csúcsáról, mint a tridentinus-perem képviselőjének tarajáról háromszög-alakban nyúlik le a tóig s leginkább az Akali-Zánka közti abráziós-térszínhez tartozik, amelyet fennebb jellemeztem. Közvetlenül a tó partján néhány épület jelzi a hajdan híres Vérkút üdülőhelyet. Itt vasas forrás bukkanik elő, egészen jelentéktelen, szennyes vizű kis forrás. Ennek tulajdonítottak gyógyító erőt, de úgy látszik, a forrás nagyon megfogyatkozott s a hajdan Balaton-Füreddel versenyző üdülőhely ma egészen elhagyatott, néhány szegény ember keres itt gyógyulást 25. Rendkívül komplikált vízterület következik ezután, a zánkai patak vízterülete. A terület legfelső sarka a literi törés déli oldalához tapadt kis dolomit-takaró darabig ér s vízgyűjtőjének első része a litéri törés és a tridentinus-perem közt levő márgamedenczében van. A márgák egy részét gyönyörű, éles peremmel határolva, a sándorhegyi mészkő megvédelmezte a denudácziótól. Messziről valami bazalt-takarónak nézhetnénk a kerek mészkő-sapkát. A legszebb példája ez az ú. n. Tói-hegy a mezáknak s nagyon kapóra jön itt, mintegy segíti értelmezni a bazalt-takarók szerepét. A Tói-hegyen egy lapos nagy, kerek dolina van, ma eltömődve, azért megáll benne a víz. Innen származik a hegy neve. Mint felszíni lefotyás híján bizonytalan hovatartozandóságú területet, külön kellett számításba vennem. A csendesen északnak lejtő rétegek fekvéséből az következik, hogy a mészkő-meza vizét észak felé adja le az ott mélyen bevágódott árokba, de ez már a 27. vízterülethez tartozik. A hegy déli lába előtt Monoszló hefység a denudált márgarétegek medenczécskéjében foglal helyet. Kicsinyben a pécselyi medenczének mása ez, kicsiny monádnokkok alakjában felüti fejét a sándorhegyi mészkő, illetőleg a márga egy-egy keményebb mészkő padja. De aztán a medencze déli határolásán magasan kiemelkedik a tridentinus mész és a megyehegyi dolomit, mint kemény perem. Sőt azt a peremet még jobban védelmezi a Hegyestű bazalt-takarója. A hegy profilumán látszik, hogy a bazalt ugyanolyan meredek lejtővel áll meg, mint a dolomit, tehát egyformán állnak ellent a denudácziónak. Ezért a Hegyestű bazaltkúpja nem a denudáczió következtében emelkedik környezete fölé, hanem a tridentinus-perem fölé már kitörése alkalmával föléje emelkedett. Ezen a tridentinus-peremen át szűk, festői völgyben tör keresztül a patak, éppen a Hegyestő alatt s amint innen kilép, új jellegű területre kerül. Ez a zánkai
