A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Bal u tó n hidrografíája. 75 12. vízterület a Péterhegy és Jánoshegy lejtője Csopak és Arács között. Ez a Kerekedi öbölre lejt s itt nagyon szépen fel lehet ismerni a tavi szintet a Kerekediöböl körül, aztán ebből meredeken emelkedik ki az abráziós szint, amelyen a Csopaki nyaralók vannak. Ez szépen, lankásan felemelkedik a veszprémi plató peremhegyeinek, a Péter- és János-hegynek az oldalára. Ott jól megmaradtak a pannóniai rétegek. Ameddig ezek a löszszel együtt felmennek a hegyoldalakon, addig szőllők vannak, azon felül bozótos erdő következik, majd a hegy legtetején viharverte sziklák, sok kopárság. Ez a darabka talán a legszabályosabb az egész tó partján s a széles abráziós-szint nagyon alkalmas hatalmas nyaralótelep kifejlődésére. A térszín és a megtelepedések nagyon emlékeztetnek a Spalato és Trau között fekvő Cinque castelli-tól elfoglalt bortermő vidékre Dalmácziában. Csopak és Balatonfüred között is több római villa állott fürdőkkel, borházakkal, amelyek egyik kis pinczéjét csaknem teljes épségben találtuk meg a Kőkoporsódombon. Ennek a képét mutatja a 24. ábra. 13. Ezután következik a szabályos, inszekvens 1 Koloska-völgy (25. ábra). Ennek kevésvizű Sédje Balaton-Arács falun folyik keresztül s nyílegyenesen siet a széles, abráziós felszínbe vágódott, feltöltött fenekű völgyén végig a Balatonba. A vízgyűjtő felső része fenn van Vámos közelében a Somhegy oldalán, meg a hidegkúti erdőben, a Recsekhegy oldalán. Ez a legfelső rész szabályos négy szögalakú, mintha mind a négy oldalát tektonikus vonalak szabnák meg. A litéri törés mentén SW-NE irányú visszavágódó határa van s itt, a dolomitban egyszerre összekeskenyedik a vízgyűjtőterület, mintegy felére az előbbinek. Itt is szabályos, de keskenyebb négyszög a vízgyűjtőterület, egész a Tamáshegy és Péterhegy gerinczéig. Itt megint rögtönösen, mindkét oldalról összekeskenyedik a vízgyűjtő s mint egészen keskeny négy1 Inszekvensnek kell neveznünk, bár a térszín eredeti, tektonikus lejtősödésének értelmében keletkezett, sőt felső részében bizonyos, régen teljesen megszűnt és elnyomott obszekvenczia is lehetett jellemvonása. Mindenesetre tektonikus formák jelezték előre, hogy hol fog a hajdan összefüggő Tamás- és Péter-hegy meredek lejtőjén megindult bevágódások valamelyike oly erőre kapni, hogy — bizonyára a jelenlevő nyergen át — visszavágódjék egész a márgáig. Mindez azonban nem alterálja a völgy jellegének inszekvens voltát. A konszekvensen kezdődött völgy oly területbe vágódott vissza, amelynek vízfolyásai nem irányultak a Balaton felé. Dimbes-dombos, denudált, tökéletlen síkság felé hátrált a völgybevágódás s az ilyen eredetű völgyet leghelyesebb inszekvensnek neveznünk.
