A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
68 A Balaton hidrografíája. szög nyúlik le a tóra. Valóban nagyon szabályos, egyszerű és a tektonikus felépítéssel egészen egybehangzó alakja van az egész vízterületnek. Ezért ez a völg}' talán a legszabályosabb, legtípusosabb valamennyi közt. Vízgyűjtőjének felső részén sok a lösz. Itt lankás lejtőjű, szenilis mélyedések, vápák gyűjtik össze a vizet. Legnagyobb részét egyhangú erdő borítja, a törmelék és málladék mindenfelé elég vastag. A litéri töréstől délre, a dolomiton egyszerre összefutnak a mellékárkok és mélyebben bevágódott, szabályos kanyón-völgy kezdődik, de elég lankás lejtőkkel, hogy erdő borítja őket. Amint dél felé haladunk, mind nagyobb a patak esése, mind meredekebbek a völgyfalak. A patak hatalmas görgetegeket hömpölyget árvíz idején, de gyakran egyáltalában nincs benne víz. A legnagyobb esése éppen azon a ponton van, ahol a dolomit széléhez jut s egyszerre kitágul a völgy a márgában. 25. ábra. A Koloska-völgy idealizált völgyrendszere. 1. Balaton, 2. parti síkság (tavi szint), 3. delta, bajuszokkal, 4. pannóniai abráziós szint, 5. régi törmelékkúp, 6. pannóniai rétegekkel és löszszel lankásított lejtő, 7. sziklás lejtő, 8. tridentinus-perem, 9. szubszekvens völgyek a márgában, 10. mészkő-tarajok, 11. dolomit-plató. a) Permi homokkő, b) alsó- és középső-triasz, c) tridentinus-, tűzköves-mész, d) füredi mész, e) márga, f) mészkőpadok, g) dolomit, p) pannóniai réteg és lösz. A márga határán fakadnak fel a Koloska-források, itt meredek sziklafalakban áll a dolomit, éles ellentétben az azután következő márgavidék sokkal enyhébb formáival. A márgában levő kemény mészkőpadok ugyan szűkületeket okoznak s némi festői sziklacsoportok is kikandikálnak az erdőből, de általában a völgy széles, rétek és kertek vannak a fenekén, a völgylejtők igen lankásak, helyenkint szántóföldek vannak rajtuk s a szubszekvens oldalvölgyek szabályosan nyitnak kilátást az oldalvidék erdőire. A völgyfenéken a patak most kanyarogva, kis esésben bujkál a dús réti növényzet, az illatos füzény és menta, a goromba sás sűrűje alatt. Amint elkezdődik a füredi-mész, teljesen összeszorul a völgy, megint nagy a patak esése s alig van helye az útnak. Rendkívül szabályos lejtővel szakad le a Tamáshegy (26 ábra) s csak valamivel tagozottabb a Péterhegy lejtője. Szinte csodálatos, hogy terrasznak nyoma is alig van. A meredek hegylejtőkről kőomlások, kisebbszerű „muhre"-k jönnek le. A faluban lép ki ebből a szűk völgyből, de vízvidéke most
