A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Bal utón hidrografíája. 59 Nagykapornak (ill. Misefa) és Rád közt megy át a vízválasztó a völgyön. Egy mesterséges árok átszeli ugyan a vízválasztót, de nincs kétség helyzetére nézve. Ez a pont 157 m magasan van. Tőle északra a Foglár-csatorna mellékárkai határozottan mutatják, hogy a vízválasztó hajdan közelebb volt a Zalához s a Foglárcsatorna ma obszekvens folyású (1. alább). Az árokból felmegy a vízválasztó a széles, negyedik gerinczre, amelyen Szt.Péterúr falunál délre fordul s lemegy ezen a gerinczen egészen Iharos-Berényig. Kisebb kanyarulataitól eltekintve, majdnem 45 km hosszú egyenes, meridionális darabja ez a vízválasztónak. Csak Nagy-Kanizsa és Iharos-Berény közt változik meg a jellege, mert itt a Mura-Dráva vízrendszere is megváltozik. Iharos-Berénynél leszáll a negyedik meridionális árokba. Csakhogy ilyen messze délen az árkok és gerinczek már összefolynak. Elfedi őket a futóhomok hatalmas tömege. 1 Vízválasztónk tehát komplikált homokbuczkavidék közé keveredett. Ezen a vidéken van az első, lefolyástalannak látszó terület a vízválasztó mentén. Berénytől az inkei országút déli oldalán halad a vízválasztó, zegzugosán, de nagyjából párhuzamosan. Antalfalu alatt egyszerre messze délre levág, hogy a Baláta-tót és kicsiny környékét a Balatonhoz kapcsolja. A tó keleti partján azonnal visszaindul, neki Inkének s csak a falu első házai előtt fordul keletre, illetőleg még néhány ilyen kisebb déli kitérő után, megint nagyjából az országúttal párhuzamosan Vése felé. Berény, Antalfalu és a Baláta-tó vidéke közt van az a lefolyástalan terület, amelyen a katonai térkép több, lefolyástalan, buczkák közé ékelt tavat rajzol. Talán különösnek látszik, hogy éppen egyedül itt van ilyen lefolyástalan rész, aztán megint nincs egész Kutasig. Böhönyétől délkeletre. Ennek oka egyrészt az, hogy itt a Zala északdéli irányú folyásának keskeny árkában vagyunk s Inkéig nyomozható a csodálatos hídvégi gerincz. Ez tehát ennek az ároknak specziális tulajdonsága. Mindenesetre a homok-felhalmozódás kissé specziális módjának a következménye. A vízválasztó az inkei erdőben megy keresztül a hídvégi gerincz déli végén, de ez már orografiailag itt nem tűnik elő a sok homokbuczka közt. Vése táján megy át az ötödik árkon, a Kis-Balaton déli árkain, amely a futóhomok miatt szintén elmosódott. A buczkák közt kanyarog a vízválasztó, de itt nem lehet lefolyástalan területet találni közvetlen a vízválasztó mellett. Lehet, hogy tőle délre, a rengeteg buczkavidéken van ilyen. Vésén túl, Tapsony határában északra fordulva a vízválasztó, felmegy a balaton-berényi széles gerincz déli végére s ezzel Böhönyét kikeríti a Balaton vízvidékéből. Szcnyérnél kanyarodik vissza délkeletre, amint leszáll a halmokról a Nagy-Berek széles árkába. Ez az árok Böhönyétől kelet felé körülbelül Hetesig tart, de a Kapós völgyétől délre a halmok ugrásszerűen összeszorítják s körülbelül Kis-Korpád van a beugró sarkon. Ezen a széles deflácziós, homokbuczkás felszínen igen komplikáltán megy at a vízválasztó s itt volt a legnehezebb kijelölni. Nagy gonddal kellett bejárni különösen Nagybajom, Csököly és Csoknya vidékét, mert a térképen lehetetlen ábrázolni azokat a finom mélyedéseket, amelyek a vízválasztót majd messze délre, pl. Jákónál, majd megint északra szöktetik fel, pl. Csoknya és Sárd közt. A vízválasz' L. CHOLNOKY J. : Somogy vármegye term, viszonyai, Somogy vármegye monográfiájában. Orsz. Mon. Tarsaság. Budapest, 1913.
