A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
58 Tudjuk, hogy ez a felszín felmegy a Gráczi medenczébe s ott a hegyekhez csatlakozik. A Zala vizét északról a Rába, délen a Murába folyó Kerka völgye fogják közre. A három folyó közt a vízválasztó csomópont Szt.-Gotthardtól délre van a körülbelül 300 m magas felszínen, ahol a völgyfejek meglehetősen összeszövődnek. A Zala is sok apró kis völgygyei kezdődik, Ori-Szt.-Péter felett. Ezt a zűrzavaros kis völgycsomót kerüli körül a vízválasztó, aztán megint az eredeti, harmadkori felszínen indul vissza keletre, hogy a reszneki mélyedés, tehát főként a Kerka vizét elválassza a Zalától. Állandóan 250 —260 m magasságban húzódik Göcsejen végig s csak Gellenházánál fordul délre, elhagyva már korábban a nagy felszint, bogy a típusos zalai gerinczek legelsőjére felmenjen, amely a Zalaegerszegnél torkoló Váliczka patak völgyét kíséri nyugaton. Tófej községnél sajátságos völgyi vízválasztón megy keresztül Mindenesetre duzzasztott tó volt itt a kisesésű térszínen. Északkeletre a Tómelléki-patak folyik le a Váliczka-völgybe, délnyugatra a Berek-patak. A Tómelléki-patak itt, úgy látszik, egy kicsit visszavágódott a Berek-patak rovására, amint ez a mellékvölgyek irányából sejthető. A puha, laza anyagban nehéz a változásokat konstatálni. Nem messze innen átmegy a vízválasztó az első meridionális irányú, völgy vízválasztón. Ez a völgy Zalaegerszegnél torkollik a Zala völgyébe, dél felé pedig lenyúlik Oltárcz faluig. A völgy eredeti vízválasztója Puszta-Szent-Lászlótól kissé északra volt, a völgyön átmenő halmokon. Ma a falutól délnyugatra van az igazi vízválasztó. Innen délre szintén Váliczka nevű patak folyik Bánok-Szt.-György felé, ott nyugatra kanyarodik s igen jellemzően szabályos, zegzugos völgyön végig folyik ki a Kerkába. Majdnem teljesen síkságon megy át a vízválasztó Puszta-Szt.Lászlóra s ott felkap a második meridionális gerinezre. Ezen kanyarogva kerülgeti a rendetlen szubszekvens völgyeket s lemegy a második meridionális árokba Pölöskefőnél. Ez a második árok Pölöske és Pölöskefő közt széles, laposfenekű hajdani tómedencze, amelynek elég szűk lejárata van Bucsú-Szt.-Lászlónál észak felé. Ezt nevezik Szíviz-bereknek (göcsejies kiejtése a Szépvíznek). A medenczenek hajdan dél felé is lehetett lefolyása. Hajdani turzásoknak, parti homokképződményeknek látszanak azok a kusza dombok, amelyek Pölöskefő előtt végét vetik a medenczének. Ezek a hajdani turzások zárták el a tó déli lefolyását Dúsnak felé, mint ahogy a Sió lefolyását szokta a Balaton elzárni. Ez az oka annak, hogy Pölöskefőtől dél felé a patakok keresztültörik inkább a keleti, harmadik gerinczet s a Princzipális, csatornába folynak. Mindenesetre a futóhomok is hozzájárult a völgynek ilyen eltorlaszolásához, de leginkább turzásképződményeknek látszanak az útban álló halmok. Ezek közt nehezen kanyarog keresztül a vízválasztó, Pölöskefő falut még éppen a Balaton vízterületéhez kanyarítva, aztán feljut a harmadik meridionális gerinezre. Itt van most az a hely, amely hidrográfiai szempontból olyan szokatlan, hogy szinte kuriózus. Felfut most t. i. egyenesen északra Bucsú-Szt.-Lászlóig. Tehát éppen addig, ahol a Szíviz medenczéje összeszorul. Valósággal sarkon fordul itt és átvág keletre a harmadik meridionális völgyön. Ezen fut le a Princzipális-árok NagyKanizsa felé, északnak meg a Foglár-csatorna a Zalába. Ennek az ároknak is éppen olyan medenczéje van, mint a Szívízmedencze, de ez délen nincs eltorlaszolva, bár eléggé összeszorítják a buezkák. Ezért ennek még mindig dél felé van a lefolyása, mint ahogy a Szívizé lehetett hajdan. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a Szíviz medenczéjében fiatalon fordult meg a vízlefolyás és a Balaton vízgyűjtője nagy hódítást tett errefelé.
