A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hidrografiája. 3 059 m-nek vesszük fel. Alig lehet itt pontos értékről beszélni, mert a szintvonalak rajzolása meglehetősen tetszőleges probléma, sok részletében. Semmiesetre sem lehet azokat a fenék-szintvonalakat a legjobbaknak tartani, amelyeket a V. 0. Évkönyvéhez mellékelt térképen látunk s amelyek 1 : 25,000-es mértékű katonai térképre rajzolt mélység-adatok alapján készültek. Ezek helyett sokkal részletesebbeket lehet rajzolni, amint azt a Balaton-mű térképén, 1 : 75,000 mértékben látjuk. Mindenesetre inkább ezek után kell indulnunk. De természetesen, ilyen rendkívül lankás lejtőségen, mint amilyen a tófenék, roppant bizonytalan a szintvonalak helyzete, különösen, ha meggondoljuk, hogy a mélységmérések nehéz, számozott szintezőléczczel történtek, amely különbözőképen sűlyed bele a fenék iszapjába. A mélység mérésekben tehát czentiméternyi pontosságról szó sem lehet. Már pedig egyetlen czentiméter vízálláskülönbség a tóban 0006 km 3, tehát 6 millió liter vízmennyiségnek felel meg. Megadott vízmennyiségünknek tehát a harmadik deczimálása már a mérések miatt sem biztos, második deczimálása pedig a tömegszámítás módszere stb. miatt nem tekinthető biztosnak. Emiatt, további tudományos munkálkodáshoz elég, ha 1'8 km 3 vízmennyiséget tekintünk valószínűnek, mint lekerekített értéket. A Tisza vize Szegednél, 4 m magas vízállás alkalmával, amikor másodperczenkint 1200 m 3 vizet visz, csak 17 nap és 9 óra alatt tudná megtölteni a Balaton üres medenczéjét. A Balaton partjának hossza, az 1 : 25,000-es lapokon mérve 196'6 km. Ennek az adatnak sem szabad nagy pontosságot tutajdonítanunk a partvonal kijelölésének bizonytalansága miatt. Általában a partvonal hosszának megmérése irreális dolog, mert ha valaki fáradságot venne, hogy a valóságban mérje meg a tó partjának a hosszát, minden nagyobb követ kikerülve (a kisebbekről ne is beszéljünk!), akkor lényegesen nagyobb hosszúságot kapna. Es minél kisebb mértékű, összefoglalóbb térképre megyünk át, annál kisebb parthosszúságot mérhetünk, mert a hosszúságot lényegesen megnövelő részletes csipkézettség mindjobban eltűnik. Ennek következtében (pontos mérést feltételezve), minden part-hosszúságmérés kisebb eredményt ad, mint a valóság. Két tó partjának hosszúságait tehát csak akkor szabad összehasonlítanunk, ha azok egymértékű térképeken mérettek, még pedig olyan két térképen, amelyeknek elkészítésekor ugyanazzal a gonddal jártak el. Ez a törvény minden kerületmérésre áll és ezért
