A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra Bája. 51 sokszor egészen megbízhatatlanok azok az adatok, amelyekkel kontinensek partfejlettségét adják meg és hasonlítják össze egymással. Rendesen Európára nézve nagyon jól üt ki az összehasonlítás, mert Európa térképét ismerjük a legalaposabban s erről vannak legrészletesebb térképeink. A térkép mértékének változása, a partok egyszerű kihúzása a terület nagyságán édes-keveset változtat, de a parthosszúságon igenis. A 25,000-es térképről vett parthosszúság tehát a legpontosabb, amit térképről elérhetünk. Ezt a területtel összehasonlítva, kapjuk a partfejlettség mértékét. Az összehasonlítás úgy történik, hogy kiszámítjuk a tó területével egyenlő területű kör kerületét. Ennek, a tóval egyenlő területű körnek a sugara 13 786 km, az ilyen sugarú kör kerülete 86'576 km hosszú. Ennél a körkerületnél a tó valódi kerülete 2'27-szor hosszabb. Ez a partfejlettség mértéke. Hogy csakugyan kifejezi-e ez a partfejlettséget, arról vitatkozni nem tartozik ide, de meg kell jegyeznem, hogy teljesen egyenesvonalú partokkal szegélyzett, hosszú, keskeny négyzetalakú földrész így sokkal nagyobb partfejlettséget adhat, mint az igazán fejlett partu, de nagyjában köralakú idom. Úgy látszik, hogy az igazi partfejlettség mértéke bizonyos rangú inflexiós pontok számától függ. A valódi partvonalon az inflexiós pontokat folytonos görbevonallal köthetjük össze Ez a vonal szintén kanyarog s ennek is lesznek inflexiós pontjai. Azokat megint folytonos görbével köthetjük össze s oly kanyargós vonalat kapunk, amelynek esetleg szintén lehetnek inflexiós pontjai. Ezek az első-, másod- és harmadrangú inflexiós pontok, amelyek az igazi partfejlettséget jellemzik. Ha t. i. kiválasztunk olyan rangú inflexióspontokat, amelyeknek összekötő vonalában az öblözetek a hajózásnak megfelelő nagyságúak, akkor ennek az összekötővonalnak a hajladozása lesz az igazi mérték. Ha ennek az inflexiós pontjait szintén összekötjük egymással, akkor ennek a magasabbrendű összekötő vonalnak a hosszát kell összehasonlítanunk az alacsonyabbrendű összekötő vonal hosszával. Akkor kapunk olyan mérőszámot, amely gyakorlati szempontból világot vet az igazi partfejlettségre. A 75,000-es mértékű katonai térképeken rajzolt partvonal már egyszerűsített s körülbelül másodrendűeknek tarthatjuk rajta az inflexiós pontokat. Ennek a vonalnak a hajladozása a kicsiny tavi járóművekre nézve gyakorlatilag jól megmutatja a part fejlettséget. Ha tehát ennek inflexiós pontjait összekötjük egymással egy folytonos vonallal, akkor olyan vonalat kapunk, amelynek hajladozásai a hajózásra nézve már nem jelentenek semmit. Ez a vonal majd a tavon belül, majd azon kívül jár. A tőle levágott öblök az igazi, használható öblök, a tőle levágott szárazfölddarabok az igazi, gyakorlati szempontból félszigetnek tekinthető részletek. Megmérhetjük a levágott öböl-területeket és a kiálló félszigetek területét, vagy pedig a két vonal hosszát hasonlítjuk össze, ami egyszerűbb. Ezt az utóbbi eljárást megpróbáltam a Balaton 1 : 75,000-es mértékű térképén végrehajtani. A valódi partvonal hossza 196-6 km, az inflexiós pontokat összekötő, lehetőleg keveset hajló, folytonos vonal hossza 186 5 km. De érdekesebb ;tt mindjárt az északi és déli partokat összehasonlítani. Az északi part hossza Keszthelytől Fűzfőig 96 5 km, az inflexiós pontokat összekötő vonal 87 0 km. Partfejlettség mértéke 96'5 km , Q 7. n . = F109 8/ 0 km 2*
