A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fi ája. 45 dozását. Ez az íves hajladozás pedig kétségkívül a már meglevő domborzat eredménye. Mintha vastag kartontérképből kivágnók a hegyek térrajzát, aztán a kivagdalt kartont úgy állítanánk élére, hogy észak fenn legyen, dél alul. Akkor aztán a karton felső, csipkés élére tegyünk valami súlyos finom lánczot. A láncz hajladozásai fokról fokra, szépen utánoznák a déli part vonalát, különösen Keresztúr és Fonyód között, aztán megint Fonyód és Boglár közt. Mivel a talapzat meredek lejtője is követi a térképen ezt a gyengéd, íves hajladozást, kétségtelen, hogy ugyanolyan körülmények közt is jött létre. Tehát ez is régi partvonalat jelez, egy abrázió meredek falát, tehát kisebb mértékben olyanforma jelenség lehetett a tónak egy sokkal alacsonyabb vízállása idején, mint amilyen most a kenesei magas-partok szakadéka, de persze jóval alacsonyabb lehetett. A fenék-szint geológiai tapasztalatok szerint feltöltéssel elegyengetett szint. A medencze tehát hajdan jóval mélyebb volt. Alacsonyabban állt a víz is és akkor keletkezett ez a meredek, alámosott part. Ennek a lába természetesen most mélyen benne van a tavi lerakodásokban. 19. ábra. Pannóniai abráziós terraszok az Örsi hegy alatt Badacsonyból nézve. Hogy miképen keletkezett ez az első mélyedés, azt megmondani a geológusok dolga, de az tény, hogy nem lehet egész terjedelmében tektonikus eredetű, mert különben mit jelentene Tihany félsziget? Tihany t. i. típusos tanuhegy, „Meza", amely valamiféle denudáczióból maradt meg a bazalt-tufa és gejzirit védelme alatt. Sűlyedés kétségkívül történt, mert Tihany védő takarójának általános alsó szintje mélyebben van, mint a pontusi vagy pannóniai tengerek lerakodásának eredeti, felső szintje. Tudjuk, hogy ez a sűlyedés nyugat felé, keresztül a zalai halmokon pontosan kimutatható. A vízgyűjtőterület morfológiájának és az egyes patakok vízterületének kialakulására nézve tudnunk kell nagy vonásokban a feltehető változásokat, amelyeket most időrendbe kell szednem, bár ez némileg érinteni látszik a geológiai eredményeket. Véleményem azonban nem tökéletesen egyezik LÓCZY LAJOS felfogásával, bár magam is az ő eredményeire vagyok kénytelen támaszkodni. A pontusi vagy pannóniai kor végén, amikor szárazra került a tó környéke, azonnal megindult rajta a denudáczió, amint ezt LÓCZY kézzelfoghatóan kimutatta. Közben törnek ki a bazaltok, már nem egyenletes térszínen. A bazaltok kitörését követték vagy kísérték az utolsó, kis jelentőségű tektonikus zavarok. Ezeknek egy
