A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
'48 .4 Balaton hidrografíája. víz alatt teljesen homorú lejtő, a déli partszél kettős, t. i. homorú és domború részből áll. Tó-alatti padka van tehát a déli parton, amely a déli partok kellemes, sekélyvizű, homokos fürdőjét szolgáltaja. Lankásan indul itt be a fenék, mintegy lL km-re, aztán hirtelen mélyed, le a legmélyebb medencze-szintekig. Ez a meredek lejtő a déli parttal párhuzamosan végighúzódik az egész déli part mentén, minden rendetlenség, minden kiszögelés nélkül. Egyedül Szántód előtt zavarja meg a szoros sajátságos alakulása. Keleten körülbelül Aligánál szűnik meg a padka, nyugaton a keszthelyi öböl előtt, amelynek déli partjáról hiányzik. Kétségtelen, hogy itt két különböző szinttel van dolgunk. Az egyik szint a tó igazi feneke, mintegy 4 m mélyen a tó vízszine alatt. Ez mindenesetre az északi hegyvidékből származó törmelék miatt lankásan emelkedik fel a tó széléig, ahol a szárazföldről előrenyúló detritusz meredek lejtője okozza a végig homorú lejtőt a víz alatt. Erről az első szintről tudnunk kell, hogy ez feltöltött síkság, amint az a geológiai leírásból, a Balaton fenekének fúrásadataiból kétségtetenül kiviláglott. Ez az alsó, fenékszint hirtelen, terraszszerűen megy át a második szintbe, amely körülbelül a tó felszínével esik össze. Ez a felszín keskeny talapzat gyanánt megvan az egész déli part mentén, kissé a víz színe alatt, de aztán hatalmas kiterjedésben megvan a berkekben, különösen a Nagy-Berekben, Keresztúr és Fonyód közt. Erről tudjuk a geológiai leírásból, hogy ez mindenütt a letarolt pontusi vagy pannóniai rétegek tetején van. Ugyanebbe a szintbe tartozik a Kis-Balaton környékének meg az Alsó Zalának egész lapálya, továbbá a szigligeti síkság, meg, amint látni fogjuk, a Sió-völgy egész ártere. Ez a második, mondjuk parti-szint lényegesen különbözik az előbbitől annyiban, hogy ez letarolt felszín. A harmadik szint a parti szint fölött mintegy 5—10 m magasságban van, mint egyenetlen peneplén, tökéletlen síkság a pontusi rétegekből fölépített halomvidéken. Mivel később kifejtendő okokból ezt a felszint a szél-tarolás művének tartjuk, azért ezt deflácziós felszínnek nevezhetjük. Ehhez tartoznak az alsó Zalavölgyben s egyebütt, a parti szintre nyíló völgyek lapályaiból kiemelkedő, alacsony szigetek. Ilyen a zalavári, szent-györgyi vársziget, az Imám (zimányi) domb stb. Különösen nagy területet foglal el ez a szint a Nagy-Berektől délre, le, messze be Somogyba. Ettől a szinttől jól megkülönböztetendő az a 20—40 m magas szint, amely az északi partvidéket szegélyzi s amelyről kimutatható, hogy a pontusi vagy pannóniai nagy beltó abráziójának a felszíne (19. ábra). A parti hidrográfia kifejlődésében ennek jelentős szerepe van. Erről a felszínről a pannóniai rétegek letarolódtak, azért valóban kétszer letarolt felszínnek mondhatjuk. Természetes, hogy magassága változatos. A Zala völgyétől eltekintve, itt még egy nagy felszint kell megkülönböztetnünk. Ez a pontusi lerakodások felszíne, teteje, amelyről tudjuk, hogy részben a bazalt-takarók őrizték meg eredeti magasságának mértékét, részben a somogyi halmok tetején még ma is jól látszanak. Ezeket a szinteket okvetetlenül meg kellett ismernünk, hogy a tó helyzetét, medenczéjének morfológiáját megértsük, a geológiai eredmények figyelembevételével. A déli parttal párhuzamosan végignyúló talapzat (shelf) meredek lejtője nem lehet tektonikus eredetű, mert könnyed vonalakkal utánozza a déli part íves hajla-
