A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
59 A szél denivelláló hatásának oka. ábrákból minden kétséget kizárólag láthatjuk. Eszerint a denivelláczió akkor kezdődik, mikor a szél a víz felületét apró és éles fodrozással borítja s megszűnik akkor, ha ez a fodrozás a víz színéről eltűnik. A fodrocskák épen nem szymmetrikusak a taraj vonalra merőleges irányban vett metszeten, hanem elülső lejtőjük sokkal meredekebb, mint a széllel szemben levő hátulsó lejtő. A felületi molekulák nem mozognak zárt orbitoid-vonal szerint, hanem orbitoidjuk a hullámocska minimális átbukása folytán spiralisdarab, mely a szél nyomása alatt erősen deformálódott. Ami tehát a nagy hullámokon megesik, mikor azok sekély víz fölé érnek, ugyanaz ismétlődik milliárdszor az apró fodrokon s mindegyiküknek közös hatása a vízszín denivellácziója. Egy-egy kis átbukásnál rendkívül csekély a molekulák horizontális elmozdulása, de elvégre, ha egy ilyen kis felületi molekula rendkívül sűrűen kapja ezeket a kis lökéseket, egy általános áramlás keletkezik, melynek energia-készlete a denivelláczió folytán létrejött általános víztömeg-áthelyezéshez szükséges munkamennyiség végzésével egyenlő. Az optikai részben részletesen fogjuk tárgyalni, hogy a tó vízszínét hosszas nyugalom után, valószínűleg organikus anyagokból álló zsíros réteg borítja, amely a víz felületi feszültségét megváltoztatja. Ez a zsíros réteg a szél sebességének megnövelésével végre enged, feltörik, mint a vékony jég. A keletkező szél először egyes foltokban kezdi a vizet borzolni, majd a foltok nőinek, összeérnek; a zsírréteg lassankint egyes táblákba verődik össze, s később a fodrozott felszínen sima foltokat látunk, mint jégtáblákat úszni, mig végre mind összegyűl a hullámverte partra a szél alá, ahol a hullámzásnál a partot mindenféle szeméttel, könnyű törmelékkel borítva látjuk. Kísérletet is tettem ebben a tekintetben. A kerekedi öböl (Csopak alatt) nyugati partján erős nyugati szél alkalmával közönséges firniszt töltöttem a vízre, mely csakhamar tekintélyes nagyságú táblában oszlott szét, amely tábla megakadályozta a fodrocskák keletkezését, tehát mint világos folt tűnt fel. Mindannak daczára a tábla szépen átúszott a keleti partra, ami azt mutatja, hogy az egész felszín általános, de nagyon lassú áramlásban van a szélfúvás irányával megegyezőleg még az olajfolton is, ahol pedig nem jönnek létre apró hullámok, amint azt a fényvisszaverődés tüneményei még nagy távolságokból is minden kétséget kizárólag konstatálni engedik. Franczé Rezső szives közlése szerint tartós éjszaki szélnél a déli part mentén a felületen összeverődött diaptomus-félék nagy csikókat, correns-eket képeznek. Természetes, hogy a nagy átbukó hullámok hathatós mértékben gyorsítják a denivellácziót. A Balaton középmélysége olyan, hogy benne a hullámmozgás sohasem lehet megközelítőleg sem olyan, mint aminőt az elmélet végtelen mélységű vízre nézve felállított. A tó legnagyobb mélysége a nagy medenczékben nem múlja felül a 4-5 métert s közepes mélysége csak 2"99 m„ mely a hullámok hosszánál is kisebb, miután saját tapasztalataink szerint a 7 méteres hullámok nem tartoznak a ritkaságok közé. Ilyen körülmények közt a hullámok a nyilt vizén is igen nagy részt átbukóvá változnak. Talán épen ennek is lehet egy részt tulajdonítani, hogy a Balatonon a szél okozta denivellácziók sokkal gyorsabban következnek be és sokkal nagyobb mérveket öltenek, mint mély tavakon. Mint látjuk tehát, a felszínen egy réteg a szél folytán horizontális értelemben elmozdulást szenved. Ennek a rétegnek a vastagsága akkora, mint annak a mole-
