A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Dr. Rigler Gusztáv: Függelék, Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez
21 Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez. Utóbbi helyen mindenütt tőzeget vágnak, mely 50—100 cm. vastag rétegben mutatkozik a rajta levő, 30—50 cm. vastag, humusban dús homok és az alatta levő szürke agyag között. Az említett kutak vize szinre, ízre igen hasonlít a berek szabad vizéhez Alig valamivel halványabb sárga annál és íze is olyan édeskés, undorító, mint a berek vizéé Szintszakasztott ilyen tulajdonságúak a VII. és a VIII. táblázaton föltüntetett kutak vizei a 86., 87 , 88. számúaknak a kivételével. És íme, itt nein is fölületes, hanem mély (állítólag 50 méteres) fúrt kút vizével van dolgunk. A 64-től a 102-ik számig menő vizekben ezen megegyező vonáson fölül azonban igen nagy különlegességeket találunk. Mindezek a helyi viszonyokban, a közelben és emberi vagy állati ürülékkel történő talajszennyezésben bőséges magyarázatot lelnek. Ezen szempontból tehát kár volna a VII. és a VIII. táblázat vizeivel tovább foglalkoznunk. Annál inkább megérdemlik ezek a vizek a figyelmet a fönnebb már említett tekintetből. Nem hiszem, hogy sok hely volna a világon, a hol olyan világosan lehetne belelátni a talaj vizében végbemenő folyamatokba, mint a Balatonnak ezen a körülbelül lt kilométer hosszúságú partján. A fonyódi domb lábától a balatonkereszturi domb lábáig az egész partot egyforma aluvium képezi. Ennek a tetejére, a geologiai térkép szerint, pár méter vastag -futó homo k» van rétegezve a Fonyód felé eső négy kilométer hosszúságú szakaszon Ez az alluvium azonban a Balaton partján túl, dél felé, csak alig 1—1'/ 2 kilométer széles szalagban áll ki a vízből. Dél felé ugyanis a somogyi dombokig talán 100000 katasztrális holdnál is nagyobb «Berek -be megyen át. Ezen, a Balaton tükre fölött 1—4*5 m. magasan kiemelkedő földszalagon fut végig középütt a Déli Vasút sínpárja. Ettől úgy a Balaton, miként a Berek felé szőlők és nyaralótelepek terjednek. (Balaton-Fenyves és Máriatelep.) Ha a földszalag berek felőli (déli) oldalán bárhol ásunk, mindenütt a tőzeg vékonyabb-vastagabb rétegére akadunk. A Balaton felőli szalagon ellenkezőleg csak elvétve akadunk kút ásásánál ilyen növényi maradványokra, (pl. a 72 75. és 83—85. számú kutaknál). A többinél csupán egyforma homokot kapunk, a melyben a növényi maradványoknak a nyomait is alig találjuk. Egy ilyen 1*7 méter mély kút (86—69) ásásánál beszerzett átlagpróba SZÁDECZKY GY. tanár szerint csillámos finom homokból áll, melyben kagylótöredékek vannak. Ugyanezen talajpróbából a fönnebb részletezett módon nyert (sósavas) oldatban találtam: 1 grm. talajban volt: Sü. A = 0 0075 gr. CctO = 0*0680 MgO= 0 0014 » FeO = 000040 AlO = 0*01460 » Ilyen módo n tehát sem ezen vizsgálat eredményeiből, sem a helyi szemle adataiból nem magyarázható az a hatalmas mennyiségű, még pedig növényi eredetű szerves anyag, a melyik a balatonfenyvesi és a máriatelepi kútvizekben mutatkozik. Ez parancsolóan utal arra, hogy ebben az érdekes, alluviális földszalagban levő víz két részből tevődik össze. Az egyik rész, és ez a kevesebb, a helyben lehullott csapadékból áll elő, a másik, nagyobb részt pedig a Berekből a permeabilis
