A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Dr. Rigler Gusztáv: Függelék, Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez
22 Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez. talajon át a Balaton felé törekvő berekvíz adja. Meggyőzően bizonyítja ezt a 90., 91. és 92. sz. alatti, többször vizsgált berekvíz összetétele is, ha szembeállítjuk annak adatait a kutak vizénél mutatkozó eredményekkel. Ez a berekvíz az alluviális talajon való átszivárgása közben valamit vészit a szerves anyagaiból és elég sokat nyer a helyi viszonyok szerint Ca, Mg és SO., CO., és AI sókban. Vastartalmából ellenkezőleg veszít. Ez az átszivárgás, illetve a helyben képződött talajvíznek az átszivárgott berekvízzel való keveredése az oka azon ingadozásoknak is, a melyeket az összes alkotórészek mennyiségében találunk akkor, ha ugyanazon kutak vizét különböző időben vizsgáljuk. (Lásd a 64 — 65., továbbá a 68—69., a 72—75., a 77—78., a 79—82., a 83—85. és a 90—92. számú vizeknél.) Végre bizonyítékai az átszivárgásnak a Berek lecsapolására ásott és a Balatonba torkoló csatornák is, a melyekben a víz, eltekintve az erős északi szél által kis időre megváltoztatott viszonyoktól, állandóan és elég nagy gyorsasággal igyekszik a tó felé. Ezért kétségtelen előttem az, hogy a 11 kilométer hosszú Balatonparton, a száraztól befelé 300—350 méternyire, szélcsendes időben, vagy déli szélnél színével is elütő parti víz nem csak az egymástól 4 — 5 kilométer távolságban levő lecsapolócsatornákon került a helyére, hanem a sekélyen fekvő fenék homokrétegéből is állandóan szivárog az a Balatonba. Ezt bizonyítja az is, hogy csendes időben a két víz éles és egyenes vonalban különül el a Balaton vizétől Holott, ha csupán a csatornákból származnék ez a víz, akkor ezek szájadékától a legtávolabb a legkevesebbet, ahhoz közel pedig legtöbbet kellene belőle találnunk. Azok a vasúti őrök, a kik az ihatatlan kútvizük miatt a Balaton vizével élnek, igen jól tudják, hogy ha jó vizet akarnak szerezni, akkor a partoktól legalább 400—500 méternyire be kell evezniök a tóba, mert ezen a határon innen átszivárgott berekvizet merítenének. Már Balaton-Keresztúr D. V. és MÁV. állomástól (lásd VIII. táblázat 101. és 102. sz. víz) pár lépéssel délnyugatnak kezdődik egy dombosabb részlet, a melyen Balaton-Berény és Balaton-Szentgyörgy községek is feküsznek. Ez a domb a geologiai térkép szerint löszből és agyagból áll és ez a kőzet majdnem egészen a Balaton partjáig terjed, úgy hogy a IX. és a X. táblázaton feltüntetett vizek lei vétel nélkül ebben a kőzetben fakadnak. Az egyik (110), épített fallal nem bíró kút oldalain több rétegben egymás fölött 15—30 cm. vastag kőpadokat láttam. Nem lehetetlen tehát, hogy másutt is lesznek ilyenek, szóval olyasféle a viszony, mint a milyen a Vargáék kútjánál, Fonyódon mutatkozik. A kutak közül azok, melyek a falunak a dombtetőhöz közelebb eső részén vannak, elég tekintélyes mélységet mutatnak. Ugyancsak elég változatosság mutatkozik azonban a vizek kémiai alkotásában is. Ha fölteszem, hogy a geologiai térképnek a mélyebb talajrétegekre vonatkozólag is igaza van, akkor a kutak közvetlen környezetének a talajvízre gyakorolt befolyása itt is igen szembetűnő bizonyítékot nyer. Általában csak annyit említek, hogy minél közelebb van a kút a Balatonhoz, annál rosszabb a vize Úgy látszik tehát, hogy a talajvíz ebben a két községben is a Balaton íelé törekszik és a tóhoz közelebb eső kutak már a magasabbról szennyezett talajvizet kapják és környezetük szerves anyagaival a romlást a maguk részéről is elősegíteni törekesznek.
