A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

272 metszi a fenék szintvonalait (izobátisait), akkor a mozgást megint két komponensre kell szétbontanunk. Az egyik komponens merőleges a fenék szintvonalaira, a másik párhuzamos velük. A mozgásnak a szintvonalakra merőleges komponense egyenletesen lassúdó, a horizontális, vagyis a szintvonalakkal párhuzamos komponense pedig egyenletes sebességű, mert nincs semmi oka a lassúdásra. így tehát a hullámtaraj egy pontjának az eredő mozgása megint parabolikus lesz. Keressük meg már most, milyen alakú lesz a hullám ugyanolyan fázisban levő felszíni pontjainak összekötővonala. A hullámtaraj pontjai is ugyanazon fázisban levő pontok sorozata, tehát egyszerűség kedvéért a könnyen látható hullámtaraj pillanatnyi alaprajzáról, alakjának vízszintes vetületéről kell szólnunk. A hullámtaraj minden egyes pontjának mozgásán megint bontsuk szét azokra az összetevőkre, amelyekből előállítva képzeltük. Tehát az egyik összetevő párhuzamos a szintvonalakkal (tehát a víz szélével is), a másik merőleges reá. Keressük ki most a tarajnak azokat a pontjait, amelyeknek a szintvonalakkal párhuzamos irányú mozgás-összetevőjében időegységnyi különbségek vannak. Legyen pl. a 133. ábrán az I. hullámtaraj M

y pontjának pályája az időegység alatt AF, M

t pontjának pedig CE. Ennek a mozgásnak a szintvonalakkal párhuzamos összetevője AB illetőleg CL). Legyen mármost az M

t és M

2 pont úgy választva, hogy az időegység letelte után, amikor az I. hullámtaraj már Il-ban van, akkor CF vonai merőleges legyen a XY szintvonalra. Mivel a hullámalak minden pontjának a szintvonalakkal párhuzamos irányú mozgásösszetevője egyenletes sebességű, tehát AB = CD. Amíg az I. hullámtaraj egyenes volt. tehát a hullám mély víz fölött futott, akkor BF és DE komponensek is egyen133. ábra lök egymással. Végeredményben tehát AF és CE szinA hullámtaraj alakjának amiizisc. tén egyenlők és párhuzamosak egymással, tehát a hullámtaraj alakja nem változott, csak eltolódott. Ha azonban feltesszük, hogy M

t pont éppen a parti lejtő lábánál van, tehát AF pályájának megfutása közben már sekélyebb vízbe jutott, akkor már BF nem egyenlő DF-ve\, hanem annál rövidebb. A sebességcsökkenés egyenletesen lassúdó ebben, a XY-ra merőleges irányban, tehát ha az 1. hullámtarajon felveszünk még hasonló fekvésű M

3, M

x stb. pontokat, ezeknek a mozgásában is mind kisebb és kisebb lesz a XY szintvonalakra merőleges komponens. Ha mármost minden Mj, M

3, M

4 stb. pontnak a mozgását így felrajzoljuk azóta, amióta a fenéklejtőt elérték, világos, hogy egyszerűen ugyanolyan parabolaszerkesztéshez jutunk, mint amilyen szerkesztéssel a vízszintesen hajított test szabadon eső mozgásának pályáját szerkesztettük meg, tehát a hullámok ugyanolyan fázisban levő pontjainak összekötővonala megint parabola lesz az egyenletesen sekélyedő vízfenék felett. Még pedig pontosan ugyanolyan parabola, mint amilyen a hullámtaraj egy pontjának pályája volt, de ellenkező előjelű ordinátákkal, tehát: a partvonalra merőleges tengelyre a partvonalat csúcsával érintő parabolát kell szerkesztenünk. Ennek az XY partvonalhoz közeledő szára a hullámtaraj egy pontjának a pályáját mutatja, másik szára pedig a hullám taraj alakját, abban a pillanatban, amikor a másik szár mentén mozgó tarajpont partot ért. A parabolák egész sora fogja a kigördülő hullámtarajok sorozatos helyzetéi bemutatni.