A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
254 A Balaton hi drogra íiája. 254 Meglehet, hogy erdős darab rogyott itt össze, nagy fákkal együtt, s a kusza növénygubanczot nem birták a hullámok olyan gyorsan szétpusztítani, mint az erdőtől nem védett partrészleteket. * * Fűzfőtől Keneséig pusztuló parttípus van, igen keskeny partszegélylyel, amelyen kicsiny turzás fut a mindenkori vízállás szélén. Kenesénél eróziós eredetű, amtiteátrális völgy nyílik a tóra s itt széles a partszegély, kevés nádas is kíséri. A karéjos félmedencze déli szögletében a Csitényhegy 189 m, tehát a tó fölé több mint 80 m magasra emelkedő, meredek fala kezdődik. Ez a meredek fal tart egészen Aligáig, ahol a Déli-Vasút vonala kanyarodik ki a tóra. Csak Akarattya-puszta alatt szakítja meg egy kis peremi bevágódás. Ezt használja föl részben a vasút is, hogy lejusson. Itt a legkeskenyebb a partszegély, itt a legszebbek a suvadások s legerősebb a mozgás. Sajnos, a vasútnak is sok baja van vele. A nyugati, sokszor igen erős szél hullámverése itt hatalmas erős, azért jelentkezik ez az erős pusztulás. Még a nagyon gyakori északnyugati szél is nagy hullámverést okoz itt. Érdekes azonkívül, hogy még a jég is megtámadja itt a partot. Ezen a helyen ugyanis a teljesen befagyott tó jégpánczéljának hőmérsékleti tágulása következtében keletkező turolás éppen a parthoz simul. Ezért a feszülő jég feltúrja a partot s valóságos kis antiklinálisokban gyűri össze az összefagyott anyagot. 1 Akarattya táján jelenik meg a parti turzásokban a kavics és tart egészen Siófok közeléig, körülbelül a sóstói major tájáig, ahol Hipparion-fogakat is találtak benne. Ez a kavics mindenesetre abból a plioczén-kavicsból származik, amely a Mámai-hegyen, Kenesétől északnyugatra és a Sió mellett a városhidvégi Kavicsosdombon még megtalálható, de minden valószínűség szerint itt keresztülment s a tó abráziója pusztította el. Azokról a formákról, amelyek közvetlenül a víz szélén keletkeztek, majd később lesz szó. Aligánál kis pittoreszk lösz-szakadék nyílik a tóra, ezen túl Siófok felé a partok meredekek, de már begyepesedett oldalúak s folytonosan alacsonyodnak, míg végre Siófok község határánál, ahol az országút a vasút mellé simul, teljesen eltűnnek s épülő partoknak adnak helyet. Innen kezdve ugyanis a Sió-torokig hajdan széles, de sekély öble volt a tónak. Ezt az öblöt délen tekintélyes, mintegy 5—6 m magas pleisztoczén-kori kavics-turzás zárta el a Sió völgyének tovább, délre terjedő, mocsaras lapályától. A turzás mindenesetre olyankor keletkezett, amikor a tó vízállása 4—5 méterrel magasabb volt a mainál. A turzás keletkezése előtt a Balaton itt mélyen benyúlt a Sió völgyébe, de ekkor még nem lehetett lefolyása, mert különben nem épült volna turzás az öböl elé. A nagy pleisztoczén turzáson két nyílás vezet keresztül (L. LÓCZY id. munkájának 525. oldalán a 283. ábrát). A nyugatin a Sió széles, alluviális lapálya vezet át, a keleti egészen keskeny, szinte mesterségesnek látszik, s mivel vele szemben van a tópart közelében a római hídláb, vagy zsilip maradványa, fel lehet tenni, hogy ez az átvágás mesterséges, s mivel elég tekintélyes, nagy munka, talán azért említették fel a római írók. 1 CHOLNOKY J.: A Balaton jege. 83. oldal és XVIII. tábla, 104. és 105. ábra.
