A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Ba la ton hidrografíája. 23.) veszi alapul abban a meggyőződésben, hogy ha ezek az adatok nem is egyenlők a tó felszínéről történt valódi elpárolgással, de mégis mindig arányosak velük. Eltekintve attól, hogy ez a feltevés nem állja meg a helyét, több olyan kisebb szuppozicziót és középértéket is kellett felvennie, amelyek számításait meglehetősen labilisakká teszik. JÓZSA vele szemben a tóban magasabb vízállást kíván, mert a berkek az előírt középvízálláskor sem csapolhatok le, de a nagy árvízveszedelmek kikerülésére a Sió kibővítését sürgeti. A vita nagyon is megérdemli az elolvasást. Későbbi tapasztalatok teljesen igazolni látszanak JÓZSA felfogását. 1900-ban megint nagyon megáradt a Balaton s megint kezdtek az érdekeltek panaszkodni. Ekkor a „Balatonvidék" cz. keszthelyi hetilap június 3.-i, 22. számában „A Balaton szabályozásáról" megnyugtató czikket írtam, reámutatva arra, hogy ne okolják a Siót meg a zsilipet, mert azzal nem lehet a Balatont szabályozni. Szóról szóra így írtam: „Nevetséges tehát a zsilipre támaszkodni, amikor nem akarunk árvizet a tóban. Az a zsilip egyáltalában nem alkalmas erre. De nem a zsilip ám a hibás, hanem a csatorna maga, mert szűk és kicsiny az esése." Erre a kijelentésemre JÓZSA LÁSZLÓ fennemlített „rövid foglalatjában" azzal válaszol, hogy igenis a zsilip 50 m 3-t képes levezetni, tehát nincs igazam, de maga is beismeri, hogy legfeljebb 23—25 köbmétert lehet a csatornán ereszteni. Elmúlt már, hiába vitatkozunk, annyi bizonyos, hogy a csatornát ki kellett bővíteni, hogy szabályozhassuk vele a tavat. A 24 m 3-re való kibővítés 1902-ben ért véget, természetesen nem sokat lendített a tó szabályozásán. K. NAGY DEZSŐ mérnök felügyelete alatt folyt az érdekes kibővítő munka. A legnagyobb nehézséget a csatorna környékének laza, süppedős talaja okozta. Roppant nehézséggel járt mindenütt a gépek, nehezebb dolgok szállítása. A Balaton, mintha csak a mérnököket akarta volna bosszantani, 1903-ban megint meglehetősen leapadt s az akkor már fejlődésnek indult fürdők nagyon kezdtek panaszkodni s persze minden felvilágosítás hiábavaló volt, megint a zsilipet és a csatornát okolták. Ujabb időben a tóparti fürdőzés és nyaralás olyan lendületesen kifejlett, hogy helyesen mondja KOLOSSVÁRY ÖDÖN, ez ma minden érdekeltségnél fontosabb. 1 A somogyi bozót-tulajdonosok körcsatornával, polderek módjára, és szivattyúzással vízmentesítik területeiket, mert meggyőződtek, hogy ez másként lehetetlen. A gőzhajókikötők ma jól ki vannak építve, azokra nézve a vízállás nem lényeges. A Déli-Vasút töltései teljesen biztos magasságban vannak, ha a csatornán másodperczenkint legalább 50 m 3 vizet le lehet ereszteni. A Sió-csatorna kellő kibővítésével meg lehet akadályozni a Sió kiöntéseit. Így tehát a fürdőközönség és a nyaralótelepek érdeke jutott előtérbe, annál is inkább, mert a nyaraló közönség máris minden évben több millió koronát hagy a tó partján s ma ez a legfontosabb gazdasági érdek. Ha a bozótok el vannak a tótól végleg zárva, akkor még a halászokat sem alterálja a tó vízállásának ingadozása és az állandó magas víz, mert a halak ez esetben nem járnak ki ívni a berkekbe. Most tehát az a terv, hogy a Sió-csatornát 50 m 3 víz emésztésére bővítik ki, de a normális vízállást a siófoki mércze 0 pontja fölött DlOm-ben állapítják meg. 1 KOLOSSVÁRY Ö.: A Balaton rendezéséről. Vízügyi Közlemények, VI. évf. 3. füzet, 1916 májusjúnius. 182. oldal.
